Szent Anna alakja - Nagy Emőke előadása

2016. február 24., 16 óra

Az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke és az MTA-ELTE Humanizmus Kelet-Közép-Európában Lendület kutatócsoport szemináriumsorozatot indít útjára, ahol elsősorban még folyamatban levő, formálódó kutatásokat kívánunk bemutatni. A problémafelvető előadások hossza 30-45 perc, amelyet vita követ.

A következő előadás:
Nagy Emőke (Kolozsvár): Szent Anna alakja a középkori magyar irodalomban és külföldi párhuzamok

Helyszín: Helyszín: ELTE BTK, 1088, Múzeum krt. 4/A, 4. emelet, 417.

Időpont: 2016. február 24. szerda, 16 óra

 

Pócs Dániel előadása a Corvina könyvtár 19. századi forrásairól

2016. február 23., 4 óra

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya és a régi magyar irodalomtörténeti oktató- és kutatóhelyek rendezésében kerül sor Pócs Dániel Ars compilandi: 19. századi források a Corvina könyvtár történetéhez című előadására.

Színhely: Budapest, Ménesi út 11-13., I. emeleti tanácsterem

Időpont: 2016. február 23-án, kedd, 4 óra

 

Esterházy Pál, a műkedvelő mecénás - Bódai Dalma könyvismertetője

Esterházy Pál, a műkedvelő mecénás – tanulmánykötet a művészet és a politika határvidékéről

Az 2015 júniusában, Ács Pál szerkesztésében, Buzási Enikő és Székely Júlia közreműködésével megjelent Esterházy Pál, a műkedvelő mecénás: egy 17. századi arisztokrata-életpálya a politika és a művészet határvidékén című nagyszabású, interdiszciplináris tanulmánykötet a 2013. május 22–25. között, a nádor halálának 300. évfordulója alkalmából tartott konferencia előadásainak írott változatait tartalmazza. A kötet hat tematikus fejezetre oszlik, a „mű-kedvelő nádor” politikai pályája, mecénási megrendelései, család- és önábrázolása, irodalmi tevékenysége, valamint katolikus kegyessége köré szerveződvén, összesen 32 politika-, művelődés-, irodalom-, zene-, egyház-, művészet-, lelkiség- és drámatörténettel foglalkozó tanulmányt tartalmaz, amelyek közül némelyik függeléket és forrásközlést is magában foglal. Ezek külön-külön Esterházy Pál életpályájának és polihisztor személyiségének egy-egy részletével foglalkoznak, összességében pedig monografikus jelleghez közelítve jelenítik meg a nádor politikai karrierjét, család- és reprezentációs politikáját, műveltségét, nagyvonalú művészetpártolását és irodalmi munkásságát. 

Esterházy Pál, bár korának kiemelkedő személyisége volt, mind politikai vonatkozásban, mind pedig mecénási tevékenységét tekintve, modern életrajz mégsem íródott róla. Politikai karrierjéről összefoglalóan Iványi Emma írt 1991-ben nádori közigazgatási tevékenysége kapcsán, családtörténeti munkásságáról megemlítendő Fazekas István 2009-es, Századokban megjelent tanulmánya, művészeti megrendeléseiről pedig többek között alapvető fontosságú Galavics Géza összefoglaló tanulmánya az 1988-as Művészettörténeti Értesítőben. A kincstárral több munkájában foglalkozott Szilágyi András, az ő szerkesztésében legutóbb 2014-ben jelent meg egy katalógus, az Iparművészeti Múzeumban található anyagról. A tanulmánykötet ezen korábbi kutatásokat nem csupán egy könyvben összegzi, hanem jelentős új eredményeket is tartalmaz, és egyben választ ad arra, hogy miért nem született eddig Esterházy Pálról összefoglaló, életrajzi munka, milyen sok oldalról közelíthető meg ez a tudatosan épített politikai karrier, amelynek a családtörténeti-, és irodalmi tevékenység, a szerteágazó mecénási megrendelések, valamint a vallásos, katolikus pietas sokoldalú kifejezése szerves része volt. A tanulmányok olyan sokféle, diszciplináris nézőpontot adnak, amelyek egyesével történő bemutatása meglehetősen nehéz feladat, így jelen recenzió célja a kötet egészében, egységében történő ismertetése, kiemelvén azon írásokat, amelyek a hagyományos Esterházy Pál-képhez képest különösen innovatív vizsgálati szempontokat jelentenek.

A kötet R. Várkonyi Ágnes utolsó nagy tanulmányával indul, amely a mecénás nádor életpályájának és a róla alkotott történészi vélemények változásainak összefoglaló ismertetése mellett a biográfia csapdáira hívja fel a figyelmet. Esterházy Pál politikai pályájának egyes állomásait művészeti reprezentációs eszközökkel örökítette meg, karrierjének metamorfózisai kincstárának darabjain épp úgy visszatükröződnek, mint irodalmi alkotásaiban és képzőművészeti megrendeléseiben. A hozzá köthető alkotások nem csupán azt mutatják, hogy személyesen vonzódott a művészetekhez, az általa kiválasztott műfajok, művészek és programok azon túl, hogy személyiségét és ízlését tükrözték, konkrét politikai mondanivalóval is bírtak, így több szempontból vizsgálhatóak és több síkon értelmezhetőek, egyszersmind szorosan összefüggnek egymással. A tanulmánykötet interdiszciplináris jellege miatt kiválóan megragadja ezen összetettséget és összefüggésrendszert. Több szempontból, mozaikszerűen, mégis egy egységgé összeállva építi fel egy olyan műkedvelő államférfi portréját, aki korának meghatározó személyisége, Zrínyi Miklós csodálója, katolikus, udvarhű politikus volt, egyúttal a rendi állam szuverenitását és egységét megőrizni kívánó főnemes, aki 1687 után azt, amit a politikában nem tudott, a művészetben valósított meg, s akinek megítélése az évszázadok során folyamatosan, gyakran az aktuális politikai nyelvezethez igazodván alakult és változott.

A tanulmánykötet első egysége ezen politikai útkereséseket és kényszerpályákat mutatja be, miközben Esterházy politikai karrierje címek és rangok terén felfelé ívelt, képzőművészeti alkotásokkal, fényes színi előadásokkal örökítette meg élete eseményeit, valódi befolyása azonban egyre csökkent, beadványai nem érték el céljukat, egyre inkább háttérbe szorult, és a művészetek felé fordult. Martí Tibor tanulmányában rávilágít arra, hogy a nádor számára fontos volt magyarországi rangja és címei mellett a Habsburg Monarchiát irányító, nemzetek feletti birodalmi elit tagjává válás is, s ezért, az aranygyapjas rend elnyeréséért nemzetközi kapcsolatrendszert mozgatott meg, és jelentős költségeket vállalt. A szerző a közölt ceremóniarend és az alkalomhoz köthető mecénási gesztusok alapján mutatja be mintegy esettanulmányként a nádor politikai karrierjének egy momentumát, a politika és a művészi megrendelések összefüggését. Esterházy Pál megélte kora nagy európai hatalmi átrendeződéseit, a magyarországi politika változásait, a török kiűzését, a rendek és az udvar folyamatos küzdelmeit, majd a visszafoglalt országban kialakuló új hatalmi berendezkedést, politikailag azonban fokozatosan háttérbe szorult. Ezt érzékelteti Varga J. János tanulmánya, amely a nádor politikai karrierjének egyik nagy törését mutatja be. Bár az 1687–1688. évi országgyűlés előkészítésében, és a Habsburgok magyarországi pozícióját megerősítő törvények elfogadtatásában jelentős szerepet vállalt Esterházy, a török kiűzése után az ország új berendezésére tett, saját kezűleg írt javaslatait – amelyben a többi közt indítványozta egy hazai székhelyű, magyar kormányszék felállítását, valamint a nádori jogkörök bővítését és a Magyar Kancellária korszerű átalakítását – nem fogadták el. Nem hasznosították azon tervezetet sem, amelyet I. Lipót utasítására az általa, valamint Széchényi György vezetésével működő bizottság dolgozott ki. Esterházy Pál csalódott az udvar politikájában, hiszen bár megvalósulni látszott politikai törekvése, a török kiűzése és az ország egységének helyreállítása, Bécs azt a rendek igényeinek figyelembe vétele nélkül vitte véghez. Politikai alapállását ezután is az uralkodói ház iránti lojalitás jellemezte, egyszersmind fokozatosan a művészetek felé fordult, s amit a politikában nem tudott megvalósítani, azt mecénási megrendeléseiben fejezte ki, gyűjtemények, családtörténeti munkák és irodalmi alkotások formájában.

A kötet második egységében a nádor gyűjteményezési tevékenységével foglalkozó művészettörténeti tanulmányok kimutatják, hogy kismartoni és fraknói udvarában többszörös funkciójú gyűjteményeket alakított ki, amelyekben a tárgyak értékét nem csupán nemesfém tartalmuk adta, hanem több egyéb szempont mellett történelmi hagyományuk, személyekhez való kötődésük is. Az udvari zenével, képtárral, kincstárral és ünnepségekkel foglalkozó tanulmányokból látható, hogy Esterházy Pál uradalmi központjai az ország mintaadó udvarai, művészeti központjai voltak. Monok István és Zvara Edina tanulmánya a mecénás nádor magas példányszámú, változatos tematikájú könyvtáráról a családi reprezentáció egy újabb elemét, egyben a rendelkezésére álló lehetséges ismeretanyagot tárja fel, amely a művészeti megrendelésekben is megmutatkozik pl. az Ovidius Metamorphoses című munkájának jeleneteit ábrázoló elefántagyar esetében, mert az illusztrált kötet szerepel a könyvtárról készült egyik leltárban, s így a nádor lehetséges olvasmányai között.

Tanulmányában Kiss Erika az inventáriumok és a nádor végrendeletei alapján kimutatja, a fraknói tárház Esterházy Pál saját, előre eltervezett és tudatosan megkomponált alkotása volt, ezért, ahogy a szerző fogalmaz, „fókusza és origója” is ő. Az inventáriumok vizsgálata nyomán kiderül, hogy a tárgytípusaiban és elrendezésében a Habsburg-család gyűjteményét követő, magas színvonalú kollekció a nádor politikai pályájának felfelé ívelésével együtt gyarapodott, végső formáját azonban akkorra nyerte el, mikor karrierje mindez már hanyatlásnak indult. A szerző kutatásai alapján a fraknói Schatzkammer egy „központi” kincstár lehetett, más rezidenciákon is halmozott fel műkincseket, így például Kismartonban, amelyet 1664-es végrendeletében Kunstkammernek nevezett. A fraknói kincstár végső felépítése, kiteljesedett kollekciója és átgondolt elrendezése leginkább az 1696-os leltárban ragadható meg: a tárgyak ekkor új helyiségekbe kerültek, szekrényenként külön oldalra, egy regiszteres könyvbe jegyezték fel őket, amely egy olvasókhoz szóló bevezetőt is tartalmaz, valamint feltehetően képes kincstári katalógus is tartozott hozzá. Amikor a leltározást megelőzően, egy évvel korábban a műgyűjtő nádor hitbizománnyá tette kincstárát, nem csupán az ingó vagyon mentésére, hanem egyfajta politikai értékmentésre is gondolt, nemcsak a műtárgyakat, hanem azok által a gazdagság, tekintély és a politikai hatalom kifejezésének lehetőségét is megőrizte és továbbhagyományozta. A műtárgyak értékét erősen befolyásolta a hozzájuk kötődő történelmi hagyomány, mint ahogy azt a Mátyáshoz kapcsolt darabok esetében Mikó Árpád kimutatta. Egy ilyen tárgy birtoklása a 17. században magas presztízsértékkel bírt, s ez különösen fontos volt az Esterházy-család számára, hiszen csak két generáció óta tartoztak az ország vezető, elit társadalmi rétegébe. A kincstár politikai-, családi- és önreprezentációs funkcióját Szilágyi András tanulmányában Esterházy személyes megrendeléseinek és szerzeményeinek vizsgálatával, valamint az országgyűlésekre szállítatott anyagok jegyzékén keresztül (amelyeket a tanulmány végén, az azonosítható darabok fotójával együtt közöl) mutatja be a kollekció reprezentációs szerepét, hiszen a kiválasztott tárgyak ezen alkalmakon magát a nádort képviselték. Esterházy Pál képgyűjteményével Buzási Enikő jelentős képanyagot tartalmazó tanulmánya foglalkozik, külön kitérvén a kollekcióban feltűnően magas számú másolatok kérdésére, amelynek egyik magyarázata lehet, hogy az uralkodókhoz köthető ötvösművekhez hasonlóan képgyűjteményeik darabjainak kópiái is magas presztízzsel bírhattak, az egész gyűjteményt felértékelhették a nádor szemében – ezen szempont azonban nem bizonyult értékállónak. Margit Kopp tanulmányában Esterházy a nagyszombati jezsuita kollégium egyik iskoladrámájában játszott Judit–szerepe alapján kimutatta, hogy a képtár kollekciójának kialakításában is megragadható a mecénás nádor személyisége. A Judit–ábrázolásokból kiinduló levágott fej témája a nádor reprezentációjának tudatosan formált képzőművészeti programjába illeszkedik, kiegészülvén a török elleni küzdelemmel, a család hősi kultuszával, valamint Mária alakjával is.

Esterházy Pál az ön-megörökítés szándéka mellett családjának is igyekezett dicső múltat teremteni, így 1700-ban Bécsben megjelentette a kötet több tanulmányának vizsgálati tárgyát képző Trophaeum nobilissimae ac antiquissimae domus Estorasianae című családtörténeti albumát, egész alakos rézmetszetekkel és hamis oklevelekkel (ősgaléria–változata a fraknói vár falait díszítette), valamint tervezett egy magyarországi nemesi családokkal foglalkozó kötetet is. Tóth Gergely tanulmányában rávilágít arra, hogy a Trophaeum hosszú ideig, közel egy évszázadig szolgált az Esterházy-család tagjairól szóló színdarabok alapjául, adatait csak ennyi idő múltán kezdték erőteljesebben megkérdőjelezni. Bitskey István forrást is mellékelő tanulmányában kimutatta, hogy a családtörténeti munka adatai sok tekintetben összecsengenek Galeazzo Gualdo Priorato császári történetíró 1674-es életrajzgyűjteményének Esterházy Pálról szóló fejezetével, amelynek a Sadler-féle családfa-metszet is feltehetően forrása volt. Priorato a fiatal gróf műveltségét, katolicizmusát, lojalitását és vitézségét méltatja, felsorolja címeit, birtokait és kitüntetéseit, egy a Habsburg Birodalom hatalmi rendjébe illeszkedő, ígéretes ifjút ábrázol.

Esterházy Pál művészeti megrendelései mellett maga is szívesen alkotott, bár versei jórészt tudatosan megalkotott szövegátvételek, kompilációk, nem a nyilvánosság számára készültek, ahogyan azt Orlovszy Géza tanulmányában is hangsúlyozza. A kéziratban maradt számos versen Hargittay Emil, valamint Polgár Anikó és Csehy Zoltán kutatásai alapján Zrínyi erős hatása mutatható ki, s egyfajta előre elgondolt komponálás is, a két versgyűjteményben fennmaradt alkotások rendjén a tudatos, átgondolt kötetterv szándéka ragadható meg. A versek mellett megemlítendő Esterházy Pál további három kéziratban maradt alkotása is, gyermekkori visszaemlékezései, az 1663−1664-es török elleni hadjárat eseményeit megörökítő Mars Hungaricus, valamint az 1653-as német körutazását feldolgozó úti beszámoló, amelynek adatait Király Péter Nádasdy Ferenc levelei és más források alapján számos esetben pontosítja. Esterházy Pál reprezentációjának egy újabb aspektusát mutatják be a kötet drámatörténettel foglalkozó tanulmányai, amelyek között Pintér Márta Zsuzsanna a nádorrá választás ceremoniális eseményeit ismerteti, külön kiemelvén a jezsuita kollégium két színielőadását, amelyekhez (feltehetően Esterházy költségén) nyomtatott színlap is készült. A nádor 1675-ben Sopronban és Nagyszombatban is alapítványt tett a legkiemelkedőbb irodalmi tevékenységet nyújtó diákok jutalmazására, s ahogy azt Medgyesy S. Norbert tanulmányában kimutatja, egészen a jezsuita rend feloszlatásáig játszottak ilyen formán jutalmazott, az Esterházy család történetéről darabokat.

A kötet utolsó egysége a katolikus kegyesség témája köré épül, amely a nádor mecenatúrájában és irodalmi munkásságában is megmutatkozik. Esterházy életét végigkísérte Mária alakja, a Regnum Marianum-eszme politikai reprezentációjának szerves részét képezte, s ahogyan azt Bartók István kimutatja, foglalkozott a hozzá fűződő teológiai kérdésekkel és vitákkal is. Kegyhelyeiről katalógust adott ki, majd egy ájtatossági művet is, az 1691-ben megjelentetett Az boldogsagos Szűz Maria szombattya című könyvet, amelyről a kötetben Voigt Vilmos részletesen, a szombatokhoz rendelt olvasmányokat elemezve értekezik. A mélyen vallásos nádor mindemellett számos a patrónusaként tekintett Szeplőtelen Szűzhöz fűződő képzőművészeti megrendelést is adott.

Mindezen felvillantott szempontból is érzékelhető, hogy Esterházy Pál olyan személyisége volt a 17. századnak, akire a korszak kutatóinak feltétlenül figyelniük kell, így különös jelentőségű a köré szerveződő új tanulmánykötet, amely a régebbi Esterházy-szakirodalomhoz képest számos új nézőpontot és eredményt mutat fel. A kötet egy-egy tanulmányának, vagy egységének elolvasása a célzott információkat kereső kutató, olvasó számára is hasznos lehet, egyben átolvasva pedig a kötet kézikönyv jellege is megmutatkozik. Az egy-egy szeletet kiragadó tanulmányokban a mecénás nádor személyiségének és alkotó munkásságának összetettsége is megmutatkozik, mintegy „cseppben a tenger”, a sokféle olvasat külön-külön is megragadja az egészet. A mecénás nádor politikai karrierjéről, műkedvelői-mecénási tevékenységéről, irodalmi- és családtörténeti munkáiról, valamint ezeken keresztül személyiségéről, környezetéről, alakjának és munkásságának későbbi hatásáról értekező tanulmányok interdiszciplináris összessége innovatív, átfogó képet nyújt, számos ponton átírva a szakirodalom korábbi megítélését, és új szempontokkal árnyalva azt a kérdést, miszerint e sok területen, magas színvonalon alkotó mecénás csupán a meglévő minták követője vagy jelentős újító volt-e.

A tanulmánykötet online elérhető itt.

Bódai Dalma, történelem és muzeológia mesterszakos hallgató (ELTE)

***

Könyvismertetés rovatunkba továbbra is szívesen várjuk egyetemi és PhD-hallgatók írásait is

 

 

 

Szent Bálint-napi koncert

Petőfi Irodalmi Múzeum, 2016. február 12.

A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Régizenei Társaság Szent Bálint-napi koncertet tart 2016. február 12-én. 

A műsort bevezeti: Szentmártoni Szabó Géza

Fellép az Ars Renata Szólóének-együttes: Zádori Mária (szoprán), Sziklai János (tenor 1.), Virágh László (tenor 2.), Cser Péter (basszus), Szabó István (lant, ének)

Közreműködik: Csörsz Rumen István (énekmondó) és Szvorák Katalin (népdalénekes), művészeti vezető: Virágh László

Műsor: Balassi Bálint szerelmes éneki, valamint a reneszánsz Európa Bálint-napi virágai, Janequin, Lassus, Biagio Marini, Giulio Caccini és ismeretlen szerzők jobbnál jobb, ismert, valamint eddig még soha sem hallott művei

Időpont: 2016. február 12., péntek, este 7 óra

Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, V. ker., Károlyi u. 16.

A műsor élő közvetítésben az interneten is követhető: http://www.pim.hu/

A belépőjegy 1000 Ft

 

Tévhitek a 16-17. századi magyar történelemről

Pálffy Géza előadása, 2016. február 11.

Az MTA BTK TTI Szent Korona Lendület Kutatócsoport vezetője, Pálffy Géza tart előadást Tévhitek a 16-17. századi magyar történelemről: mi veszett el és mi változott meg Magyarországon Mohács után? címmel a Budapest Science Meetup rendezvény keretei belül.

Helyszín: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ, Budapest, Arany János utca 1., Konferenciaterem

Időpont: 2016. február 11., 19 óra

Flyer

 

Új kötet a Szent Korona Lendület Kutatócsoporttól

A magyar uralkodókoronázások érmei

A Szent Korona Lendület kutatócsoport újabb kötete jelent meg néhány héttel ezelőtt. A koronázások egy fontos „kelléke”, a koronázási érmek és zsetonok már a kutatócsoport megindulástól kezdve annak kutatásai fontos témáját képezik. A 2014-2015-ös pozsonyi, majd körmöcbányai kiállítások és a magyar-szlovák nyelvű kötet után itt az újabb eredmény, A magyar uralkodókoronázások érmei című magyar-román nyelvű kiadvány. A címlapján az a Gonzaga Eleonóra Magdolna koronázási érem látható 1655-ből, amelyből csak egyetlen példány található az egész világon, mégpedig az Erdélyi Nemzeti Történelmi Múzeumban Kolozsváron. A könyv nemcsak a több mint 150 koronázási érem, hanem egyáltalán a koronázások történetébe is bevezetést nyújt az olvasóknak.

A kutatócsoport nem titkolt célja, hogy a fordítások révén az adott országok (Szlovákia, Románia) szakmai-tudományos és érdeklődő közönségét is elérjék, és a magyar történettudomány legújabb eredményeit nekik is bemutassák.

Coronatus in regem Hungariae... Medaliile de încoronare ale regilor Ungariei/Coronatus in regem Hungariae... A magyar uralkodókoronázások érmei. Autori catalog/A szövegeket összeállította: Pálffy, Géza–Soltész, Ferenc Gábor–Tóth, Csaba. Ed./Szerk. Bertók, Krisztina. Muzeul Naţional de Istorie a Transilvaniei şi Muzeul Naţional Maghiar/Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum és Magyar Nemzeti Múzeum, Cluj Napoca/Kolozsvár–Budapest, 2015.

Forrás

Leonardo kéziratai még tartogathatnak meglepetéseket

Egy rejtett alakot fedeztek fel Leonardo jegyzetei között a British Library-ben

A British Library egy friss blogbejegyzése arról tudósít, hogy Leonardo egy londoni kéziratában egy korábban nem látható alakot fedeztek fel a kutatók olyan multispektrális képalkotási eljárással, amely alkalmas arra, hogy kifakult vagy kivakart írásokat, rajzokat újra olvashatóvá vagy láthatóvá tegyen.

Leonardo Da Vinci (1452-1519) több mint 7000 oldalnyi jegyzetet hagyott az utókorra, kéziratait ma a világ különböző könyvtáraiban, múzeumaiban és magángyűjteményeiben őrzik. A British Library-ben található az ún. Codex Arundel 263, amely egyik tulajdonosától, a neves 17. századi angol gyűjtőtől, Thomas Howard, Arundel 14. grófjától nyerte a nevét. A család a kéziratot 1667-ben a Royal Society-nek ajándékozta, majd tőlük a British Library vásárolta meg 1831-ben további 549 kézirattal együtt. A folió méretű, 283 számozott lapból álló Arundel-kódexet Leonardo halála után állították össze, és különböző, többnyire 1508 körül keletkezett feljegyzéseket és rajzokat tartalmaz.

A 137. lap verzóján a híres balkezes tükörírással készített jegyzetek, számolások, rajzok mellett egy folt is látható, amely alatt a hiperspektrális képalkotó szkenner egy emberi figurát tárt fel. Arra a kérdésre, hogy vajon miért radírozta ki Leonardo a vázlatot, egyelőre még nincs válasz.

Viszont jó hír, hogy a kódex digitalizálva megtekinthető a British Library honlapján itt.

Leonardo egy másik, talán leghíresebb kézirata pedig éppen a napokban fejezte be kiállítási körútját az Egyesült Államokban, a North Carolina Museum of Art-ban. A Leicester-, illetve korábban Hammer-kódexként is ismert kéziratot 1994-ben Bill Gates vásárolta meg magánygyűjteményébe a Christie’s New York-i árverésén, 30,8 millió dollárért.

 

A Bethlen-emlékév hivatalos megnyitója

2016. január 27., 16 óra, MTA Könyvtár és Információs Központ

Bethlen Miklós halálának 300. évforulója alkalmából 2016-ot Bethlen Miklós-emlékévnek nyilvánították. Az egész éves programsorozat hivatalos megnyitójára várják az érdeklődőket a szervezők, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének munkatársai.

A rendezvény programja a következő:

  • A Bethlen-emlékév Szervezőbizottságának bemutatása (Máté Ágnes)
  • A Bethlen-emlékév hivatalos megnyitása (Kecskeméti Gábor)
  • Fogság és élettörténet: Bethlen Miklós íráshasználatának irodalomtörténeti és historiográfiai relevanciái (Tóth Zsombor előadása)
  • A Bethlen-emlékév honlapja (Máté Ágnes)

Időpont: 2016. január 27. szerda, 16 óra

Helyszín: Budapest, MTA Könyvtár és Információs Központ (Arany János u. 1.), II. emeleti konferenciaterem

Máté Ágnes előadása Grizelda történetéről

2016. január 26. MTA BTK ITI

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya és a régi magyar irodalomtörténeti oktató- és kutatóhelyek szervezésében kerül sor Máté Ágnes előadására Szent Istvántól Báthory Istvánig: Grizelda története saluzzói, lengyel és magyar statisztákkal címmel.

Időpont: 2016. január 26.,délután 4 óra

Helyszín: MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, Ménesi út 11-13., I. emeleti Tanácsterem

 

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület új könyveinek bemutatója

2016. január 22., péntek 11:00

Az Erdélyi Múzeum Egyesület új kiadványainak bemutatójára kerül sor a héten, a rendezvény programja a következő:

  • Sipos Gábor (EME elnöke) bevezetője az EME történeti kiadványairól 
  • Dáné Veronika: Torda vármegye jegyzőkönyvei I-II. című könyvét bemutatja Oborni Teréz (témacsoport-vezető, MTA BTK TTI)
  • Gálfi Emőke: A gyulafehérvári hiteleshely levélkeresői című könyvét bemutatja Kovács András (EME Kutatóintézetének igazgatója)

Időpont: 2016. január 22. péntek, 11 óra

Helyszín: Budapest, MTA BTK, Történettudományi Intézet (Úri utca 53.), II. emeleti tanácsterem

Oldalak