Elhunyt Jacques Le Goff

Elhunyt Jacques Le Goff, az Annales-iskola mestere

Kilencven éves korában elhunyt Jacques Le Goff (1924-2014), a történelemelmélet és a középkori Európa történetének egyik legnagyobb hatású kutatója.

Művei a középkor társadalom- és kultúrtörténetének teljes spektrumát felölelik, és számos könyve, tanulmánya magyarul is hozzáférhető:

  • Az értelmiség a középkorban, 1976.
  • Assisi Szent Ferenc, 2002.
  • Jacques Le Goff Európa történelméről mesél, 2003.
  • Európa születése a középkorban, 2008. 
  • Középkori hősök és csodák, 2012.

A francia tudósra két tévéfellépése felidézésével emlékezünk az udvari szerelemről és a purgatórium születéséről.

A Türelem gyümölcse: új források Vasari egyik alkotásáról

Az egykor Medici-gyűjtemények egyik jelentős műve, a „Türelem allegóriája” egészen a közelmúltig őrizte titkát: megrendelője és alkotója kilétét.

A nagyméretű festmény Parmigianino alkotásaként került a Medici-gyűjteménybe, a képtár első katalógusában azonban már Francesco Salviati műveként szerepelt. Az elmúlt években Giovanni Agosti kutatásai nyomán bukkant olyan levelekre, melyek alapján ma már egyértelműen Giorgio Vasari és az egy ideig segédjeként működő Gaspa Becerra műveként határozhatjuk meg a festményt. A megrendelő Bernardetto Minerbetti, Arezzo püspöke volt.

Vasari, Pitti Palota

A jeles humanista püspök egy 1550 körül Vasarinak írt levelében rendelte meg az allegorikus témájú alkotást. Vasari egy korábbi, kisméretű táblaképben megfestett kompozícióját dolgozta át. A Minerbetti számára fontos erényt fiatal nőalak személyesíti meg, aki egy sziklához láncolva várja, amint a vázából kicsöpögő víz elporlasztja a láncait rögzítő, így őt fogva tartó sziklát.

A mű már a maga korában igen sikeres volt: a kompozíció hamarosan megjelent II. Ercole d'Este ferrarai udvarának alkotásain is, sőt, a herceg személyes impresa-ja lett. Így nemcsak a Prospera Spani által készített, a herceget ábrázoló márványbüsztön, hanem a kor neves éremművészének, Pompeo Leoninak 1554-ben, szintén Ercole megrendelésére készített érmén is feltűnik a Vasari-féle kompozíció. 

 

Vasari, Uffizi Képtár

 

 

A friss kutatási eredményeket, a Vasari-festmény által inspirált további műveket a Pitti Palotában a múlt év végén kamarakiállítson is bemutatták. 

További információ itt érhető el.Pompeo Leoni 1554-ben készült érme; Bargello, Firenze

 

 

 

 

 

 

 

 

Obeliscus

Lectori Salutem!

Az obeliscus Szenczi Molnár Albert 17. századi Dictionáriumának meghatározása szerint nem más, mint egy „négyszegő, hegyes nyásformára felemelt kőoszlop”. Arról, hogy mégis többet jelenthet számunkra, mint egy egyszerű kőoszlop, jelentős részben Molnár Albert kortársai tehetnek. Ők elevenítették fel a 1500-as évek kezdetétől fogva egészen a 19. század elejéig az obeliszkállítás antik hagyományát, és ők fedezték fel újra, hogy ezek az egyiptomi oszlopok – valójában a templombejáratok melletti kísérőoszlopok – mélyebb jelentéssel ruházhatók fel. Amellett, hogy nagyságuk révén a világi hatalom szimbólumainak tekintették őket, a rajtuk lévő hieroglif feliratoknak rejtett, ősi bölcsességet tulajdonítottak.

Talán mind közül a legnevezetesebb obeliszk az Obeliscus Agonalis, amelyet X. Ince állíttatott fel Bernini négy szoboralakjának kíséretében a római Piazza Navonára. Athanasius Kircher, a jezsuita polihisztor, az esemény tiszteletére egy teljes könyvben fejtette fel az obeliszk feliratának rejtett, titkos értelmét. Ez Kircher – és tegyük hozzá, sok más kortársa számára – nem lehetett más, mint a Teremtő által az ősi egyiptomiak számára közvetített, majd általuk Mózes számára átadott ősi bölcsesség, a prisca sapientia foglalata. A keresztény és az antik világ ebben a felfogásban összhangban állt egymással, ez a harmónia úgy jöhetett létre, ha megfelelő módon fejtették fel az ősi, egyiptomi, majd görög bölcsek által ránk hagyományozott írásokat; az Apostolok Cselekedeteinek útmutatása szerint kutatták fel, mit tanult Mózes az egyiptomiaktól (7, 22: „És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben”), vagy éppen az ókeresztény mártír Jusztinosz szerint Hermész Triszmegisztosztól.  Hogy mi lehetett ez az ősi bölcsesség? Ahogy Kircher mondja, „egyfajta filozófiai gondolkodásmód, amelyet bölcsességnek neveztek. […] Az összes szerző tanúsága szerint nem lehetett más, mint az Istenről, az angyalokról, a démonokról, a világban működő isteni segítségről, a világok sokféleségéről és elrendezéséről, az istenek megidézéséről, a szellemek egyes világokba való leereszkedéséről, az asztrológiai befolyásokról, szertartásokról, és hogy milyen áldozatok megfelelő alkalmazása révén lehet a jókat magunkhoz vonzani és a rosszakat elkerülni.” (Obeliscus Pamphilius, 1650, b2r-v.) Ez az univerzális bölcsesség, amely éppúgy tetten érhető a művészetben, mint az irodalomban; az írott és a tárgyi emlékekben, az ókori hagyományban és a keresztény tanításban, hű tükre a kozmosz rendjének, amelyet „Isten, a Világ legbölcsebb Mérnöke” hozott létre. 

A folyóiratunk címében szereplő Obeliscus ezeknek a kora újkori materiális és szimbolikus obeliszkeknek kíván a nyomába szegődni: annak a korszaknak a kutatói számára szeretnénk önálló megszólalási és kritikai fórumot teremteni, amelyben az antikvitás hagyományának felelevenedése és a reneszánsz törekvései már jelentős szerepet játszottak, de a világ szimbolikus, rejtett jelentésébe, a kozmikus rendbe és annak földi megjelenésébe vetett hit még nem enyészett el. Történelmi, filozófiai, irodalmi és művészettörténeti tanulmányok előtt egyaránt nyitva állunk, amennyiben megközelítésükben a fent említett eszmetörténeti szempontok szerepet kapnak. 

Korszakváltás Erdélyben: Bethlen-konferencia Nyírbátorban

A Magyar Nemzeti Múzeum Báthory István Múzeuma Korszakváltás Erdélyben címmel rendezett konferenciát Bethlen Gábor trónra lépésének 400. évfordulója alkalmából.

2013. november 14-én nyolc előadás hangzott el, valamint azonos címmel címmel kiállítás is nyílt. A konferenciát Balla Jánosné, Nyírbátor város polgármestere és Tomka Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese nyitotta meg.

Mohácsi Endre (Nyíregyházi Jósa András Múzeum) Bethlen trónfoglalását Nagylúcsei Dóczy András egykori szatmári és felső-magyarországi főkapitány levelei tükrében vizsgálta. Báthory és Bethlen idejének pénzeiről, pénzforgalmáról és pénzügyi problémáiról Ulrich Attila (Nyíregyházi Kállay Gyűjtemény) beszélt. Papp Klára (Debreceni Egyetem BTK Történelemtudományi Intézet) Kassa és Várad Bethlen Gábor uralkodása alatti szerepéről szólt. Báthori Gábor (Nyírbátori Báthori István Múzeum) Bethlen és a Porta katonai együttműködését ismertette a harmincéves háború éveiből. Debreczeni-Droppán Béla (Magyar Nemzeti Múzeum) Debreczeni Tamás pataki prefektus és Bethlen Gábor kapcsolatáról beszélt. Gyulai Éva (Miskolci Egyetem BTK Történelemtudományi Intézet) a besztercebányai országgyűlésre érkezett sziléziai követekről tartott előadást. Szendiné Orvos Erzsébet Bethlen Gábor Debrecennek adományozott kiváltságleveleit ismertette. Katona Csaba (Magyar Tudományos Akadémia BTK Történelemtudományi Intézet) Báthory Gábor irodalmi interpretációiról beszélt.

Az ideiglenes kiállítás a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Báthory- és Bethlen-kori okleveleit, valamint az uralkodók pénzeit mutatta be.

Bővebben itt

12 óra, 12 történet, 12 könyv: egy könyvtáros

Fél nap alatt 12 izgalmas históriát hallhatnak és 12 különleges nyomtatványt láthatnak az érdeklődők az OSZK-ban.

Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője egyedülálló előaddássorozatot tart november 25-én könyvtárunk alapításának ünnepén. Fél nap alatt 12 izgalmas históriát hallhatnak és 12 különleges nyomtatványt láthatnak az érdeklődők. "Az elmúlt két évtizedben számtalan lehetőség adódott, hogy hibernált történelemtanárként előadásokkal sokkoljam a gyanútlan könyvtárlátogatókat. Ám mindig maradt valami elvarratlan szál, befejezetlen mondat. A rendelkezésre álló félórák szűk keretet adtak arra, hogy az aktuális összeesküvés-elméletet felfűzzem valamelyik régi könyv krimiszerű történetére, s a kiállítások ismétlődő vezetése pedig az unalom terhét rakta vállamra a hatodszorra elmondott viccesnek szánt anekdota után. Hogyan lehet ezt megnyugtató módon rendezni? Kell egy megfelelő tér (VIII. emeleti társalgó kényelmes fotelekkel), egy időkeret (déltől éjfélig), s egy elszánt közönség. A fél nap lehetővé teszi, hogy a raktáramban heverő egytucat históriát egymás után – kisebb szünetekkel, az ismétlődés unalmát elkerülve – előadjam. Nyilván a történetek összefüggenek egymással, egyes szereplők időnként visszatérnek, bizonyos jelenetek összekapcsolódnak, de a fő szervezőerő a magam szórakoztatása volt. S hátha más is jól érzi magát mindeközben. Nem tudom, hogy sikerül-e fél napon keresztül fenntartani a figyelmet, ha tudnám, nem lenne kihívás. Az előadások többsége nem a könyvtárosoknak szól, hiszen a történetek java része ismert a tanulmányaimból és az konferenciaszerepléseimből. Célom mindössze a nagyközönség becsalogatása a Nemzeti Könyvtárba, hogy eltöltsenek néhány órát, a bátrabbak egy fél napot a régi könyvek világában, úgy, hogy valami különleges élményt is kapjanak a könyvtári ünnepünkön. Az előadás-sorozat alcíme ugyanis a következő: „Tisztelet Széchényi Ferenc könyvtáralapítónak”. Az OSZK honlapja naponta közli egy-egy előadás rövid ismertetőjét itt.

Machiavelli letartóztatási parancsa

Megtalálták Machiavelli 500 éves lerartóztatási parancsát

Egy brit kutató véletlenül rábukkant a híres reneszánsz politikai tanácsadó és hírhedt politikai machinátor 1513-ban kibocsátott letartóztatási parancsára. Prof. Stephen Milner (Manchester University) éppen a firenzei városi kikiáltók után kutatott firenzei levéltárakban és igyekezett összegyűjteni az általuk felolvasott proklamációk fennmaradt szövegeit, amikor kezébe akadt az a dokumentum, amely Nicolo Machiavelli életének és bukásának sok eddig homályban maradt részletére világít rá. 

 Az 1513-ban kibocsátott hirdetmény és az ahhoz köthető események végeredményben Machiavelli bukásához és halalához vezettek. "Amikor megláttam, rögtön pontosan tudtam, hogy mit tartok a kezemben, és ez borzalmasan izgalmas érzés volt," számolt be utólag a felfedezés élményéről Prof. Milner.  "Amikor rájössz arra, hogy ez a dokumentum megörökíti a világ egyik legnagyobb hatású politikai írójának kegyvesztését, az egy egészen különleges érzés."

Machiavelli olasz nyelven íródott, A Fejedelem c. műve (Il Principe, 1513) a politikatörténet egyik legnagyobb hatású munkája, és mai napig nyomait viseli a politikai gondolkodás és a kultúra. Az egész világon ismert és használt "machiavellista" kifejezés, valamint az ördögnek az angol nyelvterületen elterjedt, Machiavelli keresztnevére visszavezethető elnevezése ("Old Nick") mind a Fejedelem szerzőjének mélyreható és messzire nyúló hatását mutatja. Hírnevét és egyáltalán nem hízelgő reputációját Machiavelli elsősorban az 1559-ben pápai tiltólistára helyzett, Il Principe c. művének köszönheti, amely látszólag a hagyományos fejedelemtükrök műfaját követi. Munkája azonban tartalmában sokkal újszerűbb, és egyenesen felforgató hatást gyakorolt a politika elméletére és gyakorlatára. Talán nem véletlenűl értenek egyet sokan abban, hogy a politika mint önálló diszciplina függetlenedésének folyamatában fontos állomást jelentett ez a munka. Korszakos jelentőssége ellenére azonban a Fejedelem keletkezéstörténetét igen sok esetben mellékesnek tekintették a mű értelmezéséhez.

A Medici család 1512-es visszatérte után Machiavellit elmozdították a város kancelláriájában betörtött posztjáról, mivel a konkurens politikai párt vezetőjéhez kötötték személyét és működését, valamint a Mediciek megbuktatására törő összeesküvésben való részvétellel vádolták. Ekkor, 1513. február 19-én bocsátották ki az elfogató parancsot, és ugyanazon a napon le is tartóztatták, majd megkínozták és háziörizetben tartották a városon kívűl. Machiavelli, akit a sötétség hercege gúnynévvel is illettek a későbbiekben, ekkor kezdi el megírni a Fejedelem c. munkáját, ami révén a Mediciek jóindulatát igyekezett visszanyerni és támogatásukat remélte megszerezni.  "Ugyanakkor nincs rá bizonyíték, hogy a Mediciek valaha is olvasták," teszi hozzá Prof. Milner, aki éppen vendégprofesszori feladatait látja el Harvard Egyetem firenzei kutatóintézetében (the Harvard Centre for Italian Renaissance Studies at Villa I Tatti in Florence). Machiavelli sohasem tért magához politikai értelemben, a későbbiekben már sohasem tapasztalta meg a felemelkedést, majd 14 év múlva nyomorúságos szegénységben halt meg.

Prof. Milner 1470 és 1530 között kibocsátott kikiáltói hírdetmények százait vizsgálta át, amikor a fontos dokumentumra rábukkant. Dokumentumokat talált annak a négy lovasnak a kifizetésére vonatkozóan is, akik ezért a fizettségért Firenze utcáit tették tűvé Machiavelli után kutatva. Ebből kétség sem férhet hozzá: lovasok vadásztak Machiavellire. 

Machiavelli Fejedelem c. munkájának idén ünnepeljük 500. évfordulóját. Írásának talán legfőbb célja az volt, hogy bemutassa, a hatalmat viselők hogyan szerezzék meg a hatalmat és hogyan tartsák meg azt. Ez utóbbi Machiavellinek szemmel láthatóan nem sikerűlt.

Az események rekonstrukciójáról részletese itt lehet olvasni.

Machiavelli munkájáról részletesen folyóiratunk 1. számában, Quentin Skinner előadásának magyar fordításában olvashatunk Mennyire volt Machiavelli machiavellista (How Machiavellian was Machiavelli) címmel.

Hamarosan!!!

ZoomInto: Pictures, Images and Photos
 
 

Az Eszmény diadala: Raffaello-kiállítás a Szépművészeti Múzeumban

Reneszánsz rajzok és metszetek a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből

Raffaello és tanítványai (Giulio Romano, Perino del Vaga, Polidoro da Caravaggio) gyönyörű rajzaiból, metszeteiből nyílik kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. A hatvanöt művet felsorakoztató kiállításon bemutatásra kerül az Esterházy Madonna, új kontextusban: A rajzok és a legújabb technikai vizsgálatok eredményei fényt vetnek a mester munkamódszerére. A kiállítás előkészítése során a Raffaello-rajzokat részletes technikai vizsgálatnak vetették alá, melyek eredménye a kiállítást kísérő katalógusban lesz majd látható, olvasható. A kiállítás kurátorai Kárpáti Zoltán és Seres Eszter, a tárlat 2013. december 18. - 2014. március 30. között látogatható.

További információk itt.

Gyöngyösi István levelei és iratai: könyvbemutató

2017. szeptember 19., 17 óra

Gyöngyösi István: Levelei és iratai (Régi Magyar Könyvtár. Források 15) című kötetének bemutatója a BALASSI KIADÓ, az EÖTVÖS JÓZSEF COLLEGIUM és az MTA BTK ITI szervezésében. A kötetet Mihalik Béla történész-levéltáros és Tóth Zsombor irodalomtörténész mutatja be.

Időpont: 2017. szeptember 19, délután 17 óra

Helyszín: Eötvös József Collegium Díszterem (1118 Budapest, Ménesi út 11–13.)

 

Oktatás, felekezetek és városi társadalom: jezsuiták a kora újkori Pozsonyban

Jezsuiták a kora újkori Pozsony egyházi intézményrendszerében: Beszámoló a „Katolikus iskoláztatás a kora újkori Magyarországon” NKFIH-munkacsoport és a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomány Levéltára közös műhelykonferenciájáról

2017. május 9-én kedden került sor a jezsuita rend által működtetett Párbeszéd Házában (Budapest, Horánszky utca 20.) a „Katolikus iskoláztatás a kora újkori Magyarországon” című NKFIH-munkacsoportnak és a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomány Levéltárának közös, a kora újkori Pozsony társadalmi és felekezeti berendezkedésével és a városban folyó oktatási munkával foglalkozó tudományos műhelykonferenciájára. A helyszínválasztást indokolja a szervező levéltárnak és munkacsoportnak a rendtörténeti kutatásokhoz fűződő szoros viszonya, valamint maga a konferencia témája: a Jézus Társaságának Pozsony társadalmi, oktatási és kulturális életében és fejlődésében játszott fontos szerepe. A rendezvényen számos egyetem és tudományos intézmény képviseltette magát. A tudományos ülésszakokon két szekcióban összesen nyolc előadás hangzott el. A konferenciát Mihalik Béla Vilmos, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomány Levéltárának igazgatója és Fazekas István, az ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékének habilitált egyetemi docense, a szervező munkacsoport vezetője nyitotta meg.

A délelőtti, I. szekció Molnár Antal, az MTA BTK TTI tudományos főmunkatársának vezetésével zajlott le, a bemutatott előadások Pozsonynak a kora újkori Magyar Királyságban betöltött szerepét és a városban jelen levő felekezetek helyzetét járták körbe.

Az ülésszak első előadását Pálffy Géza, az MTA BTK TTI tudományos tanácsadója tartotta A Magyar Királyság új fővárosa: Pozsony új szerepkörei a 16–17. században címmel. Az előadó górcső alá vette Pozsony főváros-voltának fontos pontjait, hangsúlyozva, hogy a város nem egyedüliként vette át Buda eleste után annak kulturális, igazgatási, gazdasági és művészeti szerepét. Bemutatta a folyamatot, amely a várost harmadik koronázó helyszínné emelte, külön kitérve arra, hogy a magyar politikai elit hogyan irányíthatta innen a belpolitikai viszonyokat. Hangsúlyozta Pozsonynak a pénzügyigazgatásban betöltött szerepét továbbá, hogy hogyan szolgált a település menedékhelyként a megszállt területekről érkező, nemesek számára. Előadását a pozsonyi Szent Márton plébánia- és koronázótemplom jelentőségének bemutatásával zárta, amely reprezentatív események helyszíneként és temetkezőhelyként is kulcsfontosságú volt.

H. Németh István, az MNL OL 1945 előtti Kormányszervek Főosztályának vezetője tartotta meg a második előadást Pozsony centrális szerepköreinek hatásai és jellegzetességei a magyarországi városhálózatban címmel. Az előadó Pozsony kereskedelmi és katonai helyzetét, a nemességnek és polgárságnak a városvezetésben betöltött szerepét mutatta be, és helyezte el így a települést a kora újkori magyar városhálózatban. Vizsgálta, milyen körülmények között váltották fel a rekatolizáció során a régi evangélikus elitet a lassan felemelkedő katolikusok. Részletesen kitért a település regionális és interregionális szerepköreire is.

A harmadik előadást Fazekas István, az ELTE BTK habilitált egyetemi docense tartotta. A katolikus egyház helyzete és intézményrendszere a kora újkori Pozsonyban című referátumában először a pozsonyi káptalan, azon belül a préposti méltóság helyzetét vázolta fel, kiemelve, hogy a pozsonyi prépost alacsony fizetéssel és nem túl nagy ívű karrierrel működött, ugyanígy a kanonokok többségének sem sikerült felemelkedniük kora újkori magyar egyházi ranglétrán. Mindezek után arra a kérdésre, hogy kádertemetőnek számított-e a pozsonyi káptalan, kijelentette, hogy mivel prépost rendszerint megakadt a hierarchiában, az általa patronált kanonokok sem tudtak tovább emelkedni. Ezután az előadó sorra bemutatta a pozsonyi plébánia (külön taglalva a város háromnyelvű lakosságának viszonyait), a ferencesek és a klarisszák helyzetét.

A délelőtti ülésszak utolsó referátumát Eva Kowalská, a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetének tudományos főmunkatársa tartotta német nyelven, Az evangélikus egyházközség helyzete Pozsonyban a 18. század folyamán (Die Stelle der Evangelischen Gemeinde in Pressburg in den Ereignissen des 18. Jahrhunderts) címmel. Előadása három főbb téma mentén vázolta az evangélikusok viszonyrendszerét: egyrészről bemutatta az egyházközség belső életét a „hosszú 18. században” másrészről az evangélikus közösségnek a lipóti abszolutista várospolitikára és erőszakos ellenreformációra adott válaszát taglalta, harmadrészt pedig a pozsonyi evangélikusok és katolikusok 18. századi együttélését mutatta be.

A II. szekció Mihalik Béla Vilmos, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomány Levéltára igazgatójának elnökletével zajlott. A délutáni ülésszakot Kádár Zsófia, a szervező munkacsoport tudományos segédmunkatársának előadása nyitotta A pozsonyi jezsuita kollégium mint komplex intézmény a 17. században címmel. Az előadó bemutatta a jezsuita rend pasztorációs munkájának helyszíneit, valamint szerteágazó lelkipásztori-missziós tevékenységüket: a szentségek gyakori vételének szorgalmazását, a „házasságok gyógyítását”, a vallásos társulatok szervezését, a protestáns és vidéki katolikus lakosság körében is végzett missziókat. Részletesen bemutatta a pozsonyi jezsuiták működésének gazdasági hátterét. A városban szolgáló rendtagokról szólva kiemelte, hogy közöttük mindvégig a papok voltak többségben, mellettük kevesebb segítőtestvér és tanár rendtag működött. A rendi gimnáziumot mint a korabeli Magyar Királyság egyik legfontosabb jezsuita iskoláját említette, amely regionális vonzáskörzettel bírt.

Zuzana Ludiková, a Szlovák Nemzeti Galéria kurátora képekkel illusztrált referátumának témája Pozsony város jezsuita művészeti öröksége volt. Az előadó részletesen elemezte a pozsonyi jezsuita építkezéseket, kitérve a rend és a város között az 1620-as években folyó harcra a beépítendő telkekért. Részletesen bemutatta a jezsuiták által 1672 óta használt, főtéri Szent Salvator-templomot: ez 1636-tól evangélikus templomként épült, amelyet Kollonich Lipót püspöknek, a Magyar Kamara elnökének vezetésével vettek el a lutheránus egyházközségtől. Az előadó elemezte a főoltár motívumkészletét és a mellékoltárokat, és bizonyította, hogy a városhoz kevéssé kötődő és az általános jezsuita ikonográfiát követő templombelső nem egységes tervezés hatására alakult ki, hanem a 18. század derekán „egymásra rétegződő” művészeti alkotások eredményeként jött létre.

A délutáni ülésszak harmadik előadását Tóth Árpád, a Miskolci Egyetem habilitált egyetemi docense mutatta be A pozsonyi evangélikus gimnázium 18. századi diáksága és a kutatás társadalomtörténeti tanulságai címmel. Az előadó az iskola 1747–1810 közötti anyakönyveit vizsgálta és írta le adattárszerűen, azt személyi követéses módszerrel vizsgálta, és rekonstruálta az iskolahasználó társadalmi csoportokat. Az evangélikus nemesség és a pozsonyi polgárság mellett olyan kevéssé ismert csoportokat is azonosított, mint az ortodox görög kereskedők, a református nemesség, az evangélikus kisvárosi polgárság, a polgárság alatt álló szőlőművesek csoportját és végül a zsidók körét, kiemelve a társadalmilag vegyes iskola vonzerejét.

A konferencia utolsó referátuma A pozsonyi jezsuita gimnázium diáklétszám-változásai a 17–18. században címmel Kökényesi Zsolt, a szervező munkacsoport tudományos segédmunkatársának előadásában hangzott el. Az előadó iskolai matrikulák segítségével vizsgálta a pozsonyi diákság létszámának alakulását, látványos eredményeit diagramok segítségével mutatta be. Kiemelte, hogy a pozsonyi gimnáziumot a 18. század derekán az országos átlagot meghaladó mértékben növekvő diáklétszám jellemezte, így olykor még a legnagyobb diáklétszámmal büszkélkedő nagyszombati jezsuita gimnázium létszámát is meghaladta a pozsonyi diákság létszáma.

A második szekció lezárásával maga a konferencia is a végéhez ért. A műhelykonferencia tanulságait Fazekas István foglalta össze a szervezők nevében: a szlovák és magyar kollégákkal közösen szervezett egynapos ülésszak fontos eredményeket hozott, de az eredmények mellett a kérdések is gyarapodtak. Reményét fejezte ki, hogy a konferencia anyaga nyomtatásban is megjelenhet, amely így a további kutatómunkát is motiválhatja.

Ternovácz Bálint, Kádár Zsófia

 

A reformáció útjai - konferencia

Május 11-én, csütörtökön az ELTE BTK Szekfű Gyula Könyvtárában

A Mika Sándor Egyesület kamarakonferenciát rendez az ELTE BTK Szekfű Gyula Könyvtárában A reformáció útjai címmel.

A rendezvény, az egyetemi képzésben hiánypótló módon, egy helyen és egy napon kívánja bemutatni mindazokat a tudományos modelleket, amelyekkel az egyházi és hitbeli reform XVI–XVII. századi lehetőségeit és stratégiáit a kutatás leképezte. Széttartó és nem egy ponton egymással feleselő elképzelések hangzanak el annak érdekében, hogy ezáltal láthatóvá váljék: a reformáció az európai történelem egyik szellemi csúcspontjaként éppolyan színes és sokféle volt a maga történeti jellegében, amilyen a korabeli Európa szellemi és társadalmi világa.

A konferencia programja:

9:45 Védnöki köszöntő, megnyitó

  • 10:00 Dr. habil. FEDELES TAMÁS egyetemi docens (Pécsi Tudományegyetem): A római papszentelések kérdése. Egy ismeretlen társadalmi réteg a reformáció szolgálatában?
  • 10:30 NEMES GÁBOR PhD, főlevéltáros (Győri Egyházmegyei Levéltár): Elszalasztott lehetőségek. Katolikusok, kelyhesek és pikárdok a Jagellók országaiban.

11:00–11:15 kávészünet

  • 11:15 Dr. ERDÉLYI GABRIELLA tudományos főmunkatárs (MTA BTK TTI): Szerzetesség a reformáció hajnalán
  • 11:45 CSEPREGI ZOLTÁN DHAS, egyetemi tanár (Evangélikus Hittudományi Egyetem): A reformáció nyelve

12:15–13:00 ebédszünet

  • 13:00 Dr. MOLNÁR ANTAL egyetemi docens (ELTE BTK), tudományos főmunkatárs (MTA BTK TTI): A mezővárosi modell: protestánsok és katolikusok
  • 13:30 ŐZE SÁNDOR DHAS, egyetemi tanár (Pázmány Péter Katolikus Egyetem): A végvári modell: az apokalipszis öntudata
  • 14:00 IMRE MIHÁLY MHAS, egyetemi tanár (Debreceni Tudományegyetem): A Querela Hungariae-toposz és a reformáció korának magyar identitása

14:30–14:45 kávészünet

  • 14:45 BALÁZS MIHÁLY DHAS, egyetemi tanár: Az erdélyi unitarizmus, az 1568. évi tordai országgyűlés és a vallásbéke toposza
  • 15:15 Dr. FAZEKAS ISTVÁN egyetemi docens (ELTE BTK): A katolikus reform
  • 15:45 ARATÓ GYÖRGY történész, levéltáros (Győri Egyházmegyei Levéltár), PhD-hallgató (ELTE BTK): A főúri udvar és a konfesszionalizáció

16:15–17:00 kötetlen beszélgetés bor és pogácsa mellett

 

Mika Sándor Egyesület
Az Eötvös Collegium Történész Műhelye volt tagjainak szövetsége
1068 Budapest, Benczúr utca 31.
www.mikaegylet.hu -- www.facebook.com/mikaegylet

Magazinmelléklet: 

Oldalak