Új olasz monográfia a Szent Péter-bazilika kórusáról

A Capella Giulia története fennállásának 500. évfordulója alkalmából

A pápai állam híres kórusai közül kiemelkedik a Capella Sixtina, a IV. Sixtus által alapított énekegyüttes, amely azonban csak akkor hagyja el a Sixtus-kápolnát és énekel máshol, ha az egyházfő úgy rendeli. Emellett saját kórusa volt és van a Szent Péter-bazilikának, amit szintén az alapítóról, II. Gyuláról neveztek el.  A Capella Giulia 2013-ban ünnepelte születésének 500. évfordulóját, és ebből az alkalomból jelent meg a történetéről szóló kétkötetes könyv 2014 végén. A szerző – az immár emeritus professzor Giancarlo Rostirolla – 40 éven keresztül kutatott a Vatikáni Levéltárban ebben a témában. II. Gyula pápa a Szent Péter székesegyház újjáépítése mellett egy új kórus felállítását is eltervezte 1505-ben, a működését azonban már nem élhette meg, mivel 1513-ban, két nappal az alapítás után elhunyt. A két kórusnak mind repertoárjában, mind a stílusában nagy a különbség: amíg a Capella Sixtina kizárólag hangszerkíséret nélküli, egyszólamú, évszázadokon át hagyományozódott darabokat ad elő, addig a Giulia nyitottabb, többszólamú, hangszerekkel kísért stílust honosított meg, egészen az operáig tágítva a határokat.

A Capella Giulia a 16. század utolsó harmadában Giovanni Pierluigi da Palestrina (1525-1594) vezetése alatt teljesedett ki. A világhírt a 17. században és a korai 18. században az ún. kolosszális stílus hozta meg, amikor a székesegyház hatalmas terét tudatosan állították a zene szolgálatába. Ünnepnapokon hosszú koncertszerű előadások hangzottak el, akár 8-12-16 szólamú kompozíciókat is megszólaltattak, amelyekhez sokszor máshonnan kellett zenészeket és énekeseket meghívni.

A zenekar híres karmesterei között volt Domenico Scarlatti (1685-1757), akinek alig ismert egyházi zenedarabja, míg egyik utódjának, Giuseppe Pitoninak 700 a Szent Péter dóm zenei együttese számára alkotott kompozíciója maradt fenn. Rostirolla professzor feloldotta ezt a furcsa ellentmondást, ugyanis megtalált egy olyan inventáriumot, amely Scarlattitól mintegy 100 misét és motettát sorolt fel, tehát ő is komponált, azonban 1774-ben egy Trica nevű levéltáros számos kottát és iratot ellopott és a Campo dei Fiori piacán a hal- és sajtkereskedőknek adta el az értékes kéziratokat.

Bár 1979-ben anyagi problémák miatt feloszlatták a Capella Giuliát, 2008-ban reaktiválták, és a kanadai Pierre Paul vezetésével ma is működik. Honlapjukon több előadásuk is meghallgatható.

Giancarlo Rostirolla, Musica e musicisti della Basilica di San Pietro. Cinque secoli di storia della Capella Giulia, Tomo I-II. (Roma: Edizioni Capitolo Vaticano, 2014)

Forrás itt.