Új forráskiadvány a bécsi képzőművészeti akadémia 1810 előtt beiratkozott növendékeiről

Megjelent Buzási Enikő könyve

Megjelent Buzási Enikő új – forrásokat és tanulmányokat közreadó - könyve a bécsi képzőművészeti akadémiára járt magyarországi és erdélyi hallgatókról, valamint olyan külföldi növendékekről, akik magyar megrendelésre dolgoztak.

Az 1726-ban alapított bécsi képzőművészeti akadémia a Habsburg-birodalom országai számára másfél évszázadon keresztül a művészeti élet legjelentősebb intézménye volt. Egyedül itt nyílt lehetőség a céhes kereteknél magasabb szintű művészeti képzésre, a rajzi alapok és a különféle technikák elmélyültebb elsajátítására, de az új stíluseszmények megismerésére és alkalmazására is. Megalakulásától fogva a bécsi akadémia volt a legfontosabb ízlésformáló tényező Közép-Európa művészetében: az osztrák barokk „nagy mesterek” hatásával jellemezhető 18. század után a klasszicizmus esztétikai normáinak közvetítője és a kora-19. század művészetének is alakítója lett.

A most megjelent forrásgyűjtemény az akadémiai oktatás kezdeteitől kezdve 1810-ig terjedően adja közre a Magyarországról és Erdélyből érkezett, illetve az akadémiát követően itt letelepedett festő-, szobrász- és építésznövendékek tanulmányi adatait, valamint azokét a kézművesekét és műiparosokét, akik megalapozottabb tudással kívántak szakmájukban érvényesülni. Az intézményt látogató, összességében 830 hallgató vagy esetleg csak továbbképzésre jelentkező gyakorló művész beiratkozási adatai meglepően sok információt rejtenek. Ezekből a korábbiaknál árnyaltabb kép rajzolódik ki a monarchia különböző országaiból származó növendékek életkoráról, családjuk társadalmi hátteréről, apjuk foglalkozásáról, a tanuló pénzkereső mesterségéről, olykor az akadémiai képzés mellett folytatott egyéb tanulmányáról, korábban nem tudott mester-kapcsolatáról. Minthogy a beiratkozások többnyire a lakhelyet is rögzítik, annak körülményei vagy a szállást biztosító bécsi ismeretség a növendék egzisztenciális helyzetére, társadalmi-szakmai összeköttetéseire is rávilágít. Mindezek tanulságairól Buzási Enikő egy szociológiai szempontú tanulmányban ad részletes áttekintést.

A forrásokból leszűrhető ismereteket egy, az akadémia oktatási szempontjait és gyakorlatát, valamint intézményei rendszerének jellemzőit és változását összegző további tanulmány egészíti ki, amelynek szerzője Jávor Anna. Szakirodalmi előzmények alapján mutatja be az akadémiai oktatás menetét, középpontjában a rajztanítással. Az intézmény professzorai, sőt rektorai rendre dolgoztak Magyarországon is, tanítványaik szintén nagy számban közvetítették az akadémiai „egyenstílust”, majd az azon túllépő személyes művészi vívmányokat a hazai megrendelőknek. Néhány, új adatokkal megtámogatott esettanulmány az akadémiai képzettséggel rendelkező művészek érvényesülését követi Bécs, illetve Pozsony, Eger, Sopron és a felső-magyarországi bányavárosok útvonalán – mindkét irányban.

Az illusztrált kötetet német nyelvű összefoglalók, bő irodalomjegyzék és mutatók teszik teljessé. A tartalomjegyzéket mellékeltük.

Buzási Enikő, Források a magyarországi, erdélyi, valamint magyar megrendelésre dolgozó külföldi művészek bécsi akadémiai tanulmányaihoz (1726-1810). Kivonatok az Akademie der Bildenden Künste Wien beiratkozási protocollumaiból és névjegyzékeiből (Budapest: MTA BTK Művészettörténeti Intézet, 2016)