Oktatás, felekezetek és városi társadalom: jezsuiták a kora újkori Pozsonyban

Jezsuiták a kora újkori Pozsony egyházi intézményrendszerében: Beszámoló a „Katolikus iskoláztatás a kora újkori Magyarországon” NKFIH-munkacsoport és a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomány Levéltára közös műhelykonferenciájáról

2017. május 9-én kedden került sor a jezsuita rend által működtetett Párbeszéd Házában (Budapest, Horánszky utca 20.) a „Katolikus iskoláztatás a kora újkori Magyarországon” című NKFIH-munkacsoportnak és a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomány Levéltárának közös, a kora újkori Pozsony társadalmi és felekezeti berendezkedésével és a városban folyó oktatási munkával foglalkozó tudományos műhelykonferenciájára. A helyszínválasztást indokolja a szervező levéltárnak és munkacsoportnak a rendtörténeti kutatásokhoz fűződő szoros viszonya, valamint maga a konferencia témája: a Jézus Társaságának Pozsony társadalmi, oktatási és kulturális életében és fejlődésében játszott fontos szerepe. A rendezvényen számos egyetem és tudományos intézmény képviseltette magát. A tudományos ülésszakokon két szekcióban összesen nyolc előadás hangzott el. A konferenciát Mihalik Béla Vilmos, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomány Levéltárának igazgatója és Fazekas István, az ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékének habilitált egyetemi docense, a szervező munkacsoport vezetője nyitotta meg.

A délelőtti, I. szekció Molnár Antal, az MTA BTK TTI tudományos főmunkatársának vezetésével zajlott le, a bemutatott előadások Pozsonynak a kora újkori Magyar Királyságban betöltött szerepét és a városban jelen levő felekezetek helyzetét járták körbe.

Az ülésszak első előadását Pálffy Géza, az MTA BTK TTI tudományos tanácsadója tartotta A Magyar Királyság új fővárosa: Pozsony új szerepkörei a 16–17. században címmel. Az előadó górcső alá vette Pozsony főváros-voltának fontos pontjait, hangsúlyozva, hogy a város nem egyedüliként vette át Buda eleste után annak kulturális, igazgatási, gazdasági és művészeti szerepét. Bemutatta a folyamatot, amely a várost harmadik koronázó helyszínné emelte, külön kitérve arra, hogy a magyar politikai elit hogyan irányíthatta innen a belpolitikai viszonyokat. Hangsúlyozta Pozsonynak a pénzügyigazgatásban betöltött szerepét továbbá, hogy hogyan szolgált a település menedékhelyként a megszállt területekről érkező, nemesek számára. Előadását a pozsonyi Szent Márton plébánia- és koronázótemplom jelentőségének bemutatásával zárta, amely reprezentatív események helyszíneként és temetkezőhelyként is kulcsfontosságú volt.

H. Németh István, az MNL OL 1945 előtti Kormányszervek Főosztályának vezetője tartotta meg a második előadást Pozsony centrális szerepköreinek hatásai és jellegzetességei a magyarországi városhálózatban címmel. Az előadó Pozsony kereskedelmi és katonai helyzetét, a nemességnek és polgárságnak a városvezetésben betöltött szerepét mutatta be, és helyezte el így a települést a kora újkori magyar városhálózatban. Vizsgálta, milyen körülmények között váltották fel a rekatolizáció során a régi evangélikus elitet a lassan felemelkedő katolikusok. Részletesen kitért a település regionális és interregionális szerepköreire is.

A harmadik előadást Fazekas István, az ELTE BTK habilitált egyetemi docense tartotta. A katolikus egyház helyzete és intézményrendszere a kora újkori Pozsonyban című referátumában először a pozsonyi káptalan, azon belül a préposti méltóság helyzetét vázolta fel, kiemelve, hogy a pozsonyi prépost alacsony fizetéssel és nem túl nagy ívű karrierrel működött, ugyanígy a kanonokok többségének sem sikerült felemelkedniük kora újkori magyar egyházi ranglétrán. Mindezek után arra a kérdésre, hogy kádertemetőnek számított-e a pozsonyi káptalan, kijelentette, hogy mivel prépost rendszerint megakadt a hierarchiában, az általa patronált kanonokok sem tudtak tovább emelkedni. Ezután az előadó sorra bemutatta a pozsonyi plébánia (külön taglalva a város háromnyelvű lakosságának viszonyait), a ferencesek és a klarisszák helyzetét.

A délelőtti ülésszak utolsó referátumát Eva Kowalská, a Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetének tudományos főmunkatársa tartotta német nyelven, Az evangélikus egyházközség helyzete Pozsonyban a 18. század folyamán (Die Stelle der Evangelischen Gemeinde in Pressburg in den Ereignissen des 18. Jahrhunderts) címmel. Előadása három főbb téma mentén vázolta az evangélikusok viszonyrendszerét: egyrészről bemutatta az egyházközség belső életét a „hosszú 18. században” másrészről az evangélikus közösségnek a lipóti abszolutista várospolitikára és erőszakos ellenreformációra adott válaszát taglalta, harmadrészt pedig a pozsonyi evangélikusok és katolikusok 18. századi együttélését mutatta be.

A II. szekció Mihalik Béla Vilmos, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartomány Levéltára igazgatójának elnökletével zajlott. A délutáni ülésszakot Kádár Zsófia, a szervező munkacsoport tudományos segédmunkatársának előadása nyitotta A pozsonyi jezsuita kollégium mint komplex intézmény a 17. században címmel. Az előadó bemutatta a jezsuita rend pasztorációs munkájának helyszíneit, valamint szerteágazó lelkipásztori-missziós tevékenységüket: a szentségek gyakori vételének szorgalmazását, a „házasságok gyógyítását”, a vallásos társulatok szervezését, a protestáns és vidéki katolikus lakosság körében is végzett missziókat. Részletesen bemutatta a pozsonyi jezsuiták működésének gazdasági hátterét. A városban szolgáló rendtagokról szólva kiemelte, hogy közöttük mindvégig a papok voltak többségben, mellettük kevesebb segítőtestvér és tanár rendtag működött. A rendi gimnáziumot mint a korabeli Magyar Királyság egyik legfontosabb jezsuita iskoláját említette, amely regionális vonzáskörzettel bírt.

Zuzana Ludiková, a Szlovák Nemzeti Galéria kurátora képekkel illusztrált referátumának témája Pozsony város jezsuita művészeti öröksége volt. Az előadó részletesen elemezte a pozsonyi jezsuita építkezéseket, kitérve a rend és a város között az 1620-as években folyó harcra a beépítendő telkekért. Részletesen bemutatta a jezsuiták által 1672 óta használt, főtéri Szent Salvator-templomot: ez 1636-tól evangélikus templomként épült, amelyet Kollonich Lipót püspöknek, a Magyar Kamara elnökének vezetésével vettek el a lutheránus egyházközségtől. Az előadó elemezte a főoltár motívumkészletét és a mellékoltárokat, és bizonyította, hogy a városhoz kevéssé kötődő és az általános jezsuita ikonográfiát követő templombelső nem egységes tervezés hatására alakult ki, hanem a 18. század derekán „egymásra rétegződő” művészeti alkotások eredményeként jött létre.

A délutáni ülésszak harmadik előadását Tóth Árpád, a Miskolci Egyetem habilitált egyetemi docense mutatta be A pozsonyi evangélikus gimnázium 18. századi diáksága és a kutatás társadalomtörténeti tanulságai címmel. Az előadó az iskola 1747–1810 közötti anyakönyveit vizsgálta és írta le adattárszerűen, azt személyi követéses módszerrel vizsgálta, és rekonstruálta az iskolahasználó társadalmi csoportokat. Az evangélikus nemesség és a pozsonyi polgárság mellett olyan kevéssé ismert csoportokat is azonosított, mint az ortodox görög kereskedők, a református nemesség, az evangélikus kisvárosi polgárság, a polgárság alatt álló szőlőművesek csoportját és végül a zsidók körét, kiemelve a társadalmilag vegyes iskola vonzerejét.

A konferencia utolsó referátuma A pozsonyi jezsuita gimnázium diáklétszám-változásai a 17–18. században címmel Kökényesi Zsolt, a szervező munkacsoport tudományos segédmunkatársának előadásában hangzott el. Az előadó iskolai matrikulák segítségével vizsgálta a pozsonyi diákság létszámának alakulását, látványos eredményeit diagramok segítségével mutatta be. Kiemelte, hogy a pozsonyi gimnáziumot a 18. század derekán az országos átlagot meghaladó mértékben növekvő diáklétszám jellemezte, így olykor még a legnagyobb diáklétszámmal büszkélkedő nagyszombati jezsuita gimnázium létszámát is meghaladta a pozsonyi diákság létszáma.

A második szekció lezárásával maga a konferencia is a végéhez ért. A műhelykonferencia tanulságait Fazekas István foglalta össze a szervezők nevében: a szlovák és magyar kollégákkal közösen szervezett egynapos ülésszak fontos eredményeket hozott, de az eredmények mellett a kérdések is gyarapodtak. Reményét fejezte ki, hogy a konferencia anyaga nyomtatásban is megjelenhet, amely így a további kutatómunkát is motiválhatja.

Ternovácz Bálint, Kádár Zsófia