Német reneszánsz kontra itáliai reneszánsz?

Kérdőjelek a National Gallery német reneszánsz művészetnek szentelt kiállításával kapcsolatosan

Német művészet Nagy-Britanniában: túl csúnya a londoni múzeumnak címmel közöl a Spiegel online egy beszámolót egy napokban megnyitott londoni kiállításról, amelyről előzetesen az Obeliscus is beszámolt.

A National Gallery óriási felháborodást váltott ki az angol közvéleményben, amikor 1854-ben 60 német reneszánsz festményt vásárolt. Egy parlamenti képviselő a valaha volt legrosszabb vételnek nevezte. Két évvel később a kurátorok 37 képtől meg is szabadultak, többek között a liesborni bencés kolostor híres oltárképétől is. A mostani kiállításon éppen ez a rekonstruált oltár szerepel olyan reneszánsz mesterekkel együtt, mint Hans Holbein, Albrecht Dürer vagy az idősebb Lucas Cranach. A németre Seltsame Schönheit-nek fordított című kiállítás egyik kurátora, Susan Foister úgy nyilatkozott, hogy ennek az „elhanyagolt” művészetnek kívánják megadni az illő tiszteletet, s arra is rávilágítani, hogy a szépség fogalma változik az idők folyamán. Angliában a 19-20. század vegyes fogadtatása után ma már nagyra tartják a német mesterek kifejezőerejét és részletgazdagságát. Foister szerint a német reneszánsz az itáliaihoz képest túl reális, túl kemény volt a brit közönség számára, s ebben a szemléletben csak az 1960-as években történt változás. A Spiegel beszámolója azzal az érdekes megjegyzéssel zárul, hogy a National Gallery mindezek ellenére nem tud elszakadni Itália-imádatától, egy márciusban megnyíló párhuzamos kiállítás ugyanis Paolo Veronese műveit mutatja be a Gallery fő attrakciójaként (Veronese: Magnificence in Renaissance Venice), míg a németek az ún. Sainsbury Szárnyba „szorulnak”.

További információk itt.