Lezárult a nápolyi könyvmaffia németországi ügye

Münchenben visszaszolgáltatták az ellopott könyveket

Az Obeliscus 2013 karácsonyán tudósított Galileo Galilei Sidereus Nuncius című műve korrektúrapéldányának izgalmas hamisítási ügyéről. Az elkövető Marino Massimo de Caro azonban nemcsak a tudományos világ egy részét tévesztette meg a hamisítvánnyal – keserű következményekkel a csalásnak bedőlő neves német tudósra, Horst Bredekampra és kutatótársaira nézve -, hanem ipari méretben űzte a tolvajlás mesterségét is.

Marino Massimo De Caro 1973-ban Bariban született, s bár egyetemi végzettséggel nem rendelkezik, annál jobban forgolódott politikai körökben. Többek között barátai között tudhatta Marcello Dell’Utri szenátort, Berlusconi bizalmasát, akinek segítségével elnyerte el a nápolyi Biblioteca dei Girolamini igazgatói állását 2011 decemberében. Az Uganda tiszteletbeli konzuljaként és orosz oligarchák tanácsadójaként is tevékenykedő De Caro 2007-ben egy Galileiről szóló kétkötetes munka kiadásában is részt vett (Galileo Galilei: le sue idee, il suo mondo, la collezione, Verona 2007).

A Biblioteca dei Girolamini Nápoly legrégebbi könyvtára, a San Filippo Neri dei Girolamini kolostor része, amelyet a Néri Fülöp által alapított oratoriánus rend birtokolt. A gyűjteményt 1586-ban nyitották meg a nyilvánosság előtt, a 18. században itt dolgozott a filozófus Giambattista Vico, aki műveit és kéziratait a könyvtárra hagyta. 1980-ban a Nápolyt sújtó földrengés komoly károkat okozott az intézményben, kaotikus állapotok uralkodtak benne, állománya még katalogizálva sem volt rendesen, pedig a nagyjából 170 ezer kötetes állomány értékes 16-18. századi kéziratokat és nyomtatványokat tartalmaz.

Ebben a helyzetben került a különben bibliofil és jó ízlésű De Caro a könyvtár élére, aki azonnal felismerte a helyzetben rejlő lehetőséget: kikapcsoltatta a kamerarendszert, a riasztókat, és rövid idő alatt több, mint 4000 könyvet lopott el. A kötetekből eltüntették az exlibriseket, a tulajdonosi bejegyzéseket átsatírozták. A zsákmányt De Caro és segítői antikváriumokba és nemzetközi árverésekre juttatták el, egyes kötetekért volt, hogy 35 ezer eurót is kaptak. A nagy volumenű lopásra a könyvtárban kutatni kívánó Tomaso Montanari művészettörténész figyelt fel, aki egy újságcikkben tudósított az általa személyesen tapasztalt állapotokról – többek között De Caro kutyáinak könyvtárbeli randalírozásáról. Ezek után indult el a hivatalos vizsgálat, melynek során több száz kötetet sikerült részben a nápolyi repülőtéren (indulóban Argentína felé), részben veronai raktárakban, De Caro lakásában és olasz politikusoknál megtalálni.

A nápolyi könyvmaffia a könyvek egy részét Németországban kívánta értékesíteni. Münchenben a Zisska & Schauer Könyv Aukciósház egyik tulajdonosában, Herbert Schauerben találtak partnerre, aki a Börsenblatt des deutschen Buchhandels szerint addig a legtekintélyesebb antikváriusok közé tartozott. 2012 májusában a német bűnügyi hivatal az olasz igazságszolgáltatás segítségével 543 könyvet foglalt le az említett aukciós háznál mintegy 2,5‒3 millió euró értékben, köztük Kepler, Kopernikusz és Galilei első kiadású műveit. Schauernek ki kellett szállnia a cégből, a német ügyészség kiadta Olaszországnak, ahol a bírósági eljárás során 5 év börtönre ítélték. De Caro 7 évet kapott, jelenleg házi őrizetben van, az ítélet még nem emelkedett jogerőre.

2015. február 13-án a müncheni bűnügyi hatóságok visszaszolgáltatták a nápolyi ügyészségnek a 2012-ben lefoglalt könyveket, azonban a világ legnagyobb könyvlopásaként számon tartott esetre még sokáig emlékezni fogunk.

A korábban említett Horst Bredekamp művészettörténész professzor 2014 áprilisi Der Spiegel interjújában mély megbántottságáról, az őt személyében ért traumáról beszélt, miután elhitte, hogy az adott Sidereus Nuncius példány eredeti Galilei bejegyzéseket és tusrajzokat tartalmaz. Csak utólagos vizsgálatok derítették ki, hogy a papírban olyan összetevő is van, amit csak 1930 után állítottak elő. Bredekamp azóta is úgy gondolja, hogy a hamisítók ellen senkinek nem lett volna esélye, s egy ördögi játéknak vált az áldozatává.

Bredekamp, aki a nagyszabású hamisítássorozat leleplezése előtt már két tanulmánykötetben is közreadta az általa vezetett kutatócsoportnak a hamísított Galilei-bejegyzéseken alapuló kutatásait, munkatársaival egy palinódia-kötetet volt kénytelen megjelentetni, amelyben a korábbi két kötet elemzéseinek eredményét visszavonták, és több szempontból bizonyították a csalást. A kiadó oldalán nyilvánosan hozzáférhető kötetről, amely számos illusztrációval mutatja be a hamisítás részleteit és a hamisító "eredetiségét", korábban itt számoltunk be.

A források itt és itt.