Lengyel, magyar – két jó barát…

Latinitas Polona: A latin nyelv szerepe és jelentősége a történelmi Lengyelország kora újkori irodalmában

A közismert mondás szerint a fenti nemzetek lelkes fiai együtt harcolnak és boroznak, ám a Latinitas Polona című tanulmánykötet megjelenése óta bizonyos értelemben együtt is kutatnak. A Békés Enikő és Szilágyi Emőke Rita szerkesztésében kiadott könyv ugyanis a Varsói Egyetem Lengyelországi és Kelet-Közép-Európai Antik Hagyományok Kutatóközpontja (OBTA UW) és az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete közötti együttműködés gyümölcseként jelent meg. Ikerkiadványa a 2013-ban napvilágot látott Latinitas Hungarica című könyvnek, amelyet Jerzy Axer és Szörényi László szerkesztett, s amely magyar szerzők tanulmányait tartalmazta lengyel nyelven.

A Latinitas Polona célja – fülszöveg tanúsága szerint –, hogy „bemutassa a magyar közönségnek a lengyelországi neolatinitással foglalkozó kutatók utóbbi évtizedekben keletkezett tanulmányait, amelyeket eddig még nem fordítottak le az ún. "kongresszusi nyelvekre”, így lényegében nem válhattak ismertté Magyarországon sem. A hagyományosan jó lengyel–magyar történeti és kulturális kapcsolatokon, valamint a fent említett szoros – az évek során kutatócserével, konferenciákkal és közös kiadványokkal egyaránt erősített – kutatási együttműködésen túl a kötet megjelentetését számos módszertani szempont indokolta, melyekről részletesen beszámol a kötetbe került tanulmányok egyik válogatója, Szörényi László az előszóban.

Metodikai tekintetben alapvetőnek tekinthetők azok a – főként Jerzy Axer tollából származó – tanulmányok, amelyek a klasszika filológia tudomány- és kutatástörténeti jelentőségére, a felmerült problémákra és megoldási lehetőségekre világítanak rá. Fontos hozadékot jelentenek a magyar kutatók számára a kötet azon tanulmányai is, amelyek a több, mint ezeréves állam szétesését és a benne található különböző kultúrák szétágazását követik nyomon. Igazságos és nem egyoldalú narrációt példáznak, ami nem is olyan természetes a témaválasztás és a történelmi események ismeretében. Vannak olyan tanulmányok is, melyek új módszerekkel vizsgálják egy-egy neolatin klasszikus egyéni nyelvének kialakítását. A fennmaradt – történeti és jogi tárgyú – dokumentumokkal foglalkozó tanulmányok arra adnak példát, hogy mennyire volt élő, közhasználatú nyelv a latin a régiségben.

A kötetben szereplő, az európai irodalom- és művelődéstörténet számára egyaránt fontos írások természetszerűen érinthetik a magyar kutatásokat is. Megjegyzendő, hogy a jezsuita iskolai színjátszással (Jan Okoń, "Kelet és Nyugat határán: Jezsuita humanizmus a 16–17. századi Lengyelországban"), a makula nélküli tükör metaforájával (Elwira Buszewicz, "A tükrök világa"), vagy egy különleges retorikai „vita” körülményeivel és sajátosságaival foglalkozó (Anna Axerowa, "A nemesi kétnyelvűség meglepetései: Pasek szónokszerepben") tanulmányok kiemelt érdeklődésre tarthatnak számot a régi magyarországi irodalommal foglalkozók körében.

A logikusan, határozott koncepcióval szerkesztett kötet első részét olyan tanulmányok alkotják, amelyek a latin nyelv szerepét a lengyel kultúrán belül vizsgálják. Ezt követően a neolatin művelődés különböző szempontú esettanulmányait élvezheti az olvasó a kapcsolódó lengyelországi kutatások módszertani helyzetét ismertető írással záruló részben. Az utolsó tartalmi egység a latin nyelv és a nemzeti identitás, valamint a különböző kultúrák találkozásának kérdésével foglalkozik. A könyv végén a szerzők rövid – ám gondosan szerkesztett, adatgazdag – életrajza, valamint az egyes tanulmányok korábbi megjelenési adatai segítik az olvasót a további tájékozódásban.

Összességében tehát elmondható a Latinitas Polona című kötetről, hogy nemcsak a lengyel–magyar kulturális kapcsolatokat erősíti, hanem új adatokat és kutatási irányokat: új távlatokat is ad magyarországi kutatásnak. A gondos kivitelű, szép kiadványt haszonnal, kedvtelve forgathatják az érdeklődő olvasók.

Békés Enikő, Szilágyi Emőke Rita ed., Latinitas Polona: A latin nyelv szerepe és jelentősége a történelmi Lengyelország kora újkori irodalmában (Budapest: reciti, 2014).