Ismét Rómában Bernini különleges rajzai

Kiállítás Rómában, 2015. május 24-ig

A római Palazzo Barberiniben látható kiállítás Bernini rajzain keresztül azt mutatja be, hogy milyen máig ható hatást gyakorolt a híres mester a barokk kori Rómára. Berninit korának legjobb szobrászaként és építészeként ünnepelték. Színházi technikusként és íróként egyaránt híres volt, s nem mellesleg nagyon jó festőnek és igen tehetséges grafikusnak is számított. Ez különösen fontos volt, hiszen a grafika a korszak művészi gyakorlatának alfája és ómegája volt. Bernini művészete döntően meghatározta Róma 17. századi művészetét, messze felülmúlva az összes korábbi mester hatását. Mindent elért, amit egy művész a korszakban elérhetett. Zsenialitása, amellyel világi és egyházi megrendelői számára a vallásosságot és a hatalmi igényt a művészettel és az építészettel összekapcsolta, egyedülálló. Pápák, bíborosok, uralkodók, római arisztokraták számára dolgozott. A zseni műhelye – Bernini, a rajzoló című tárlat a mester irányadó ötleteit, metszeteit és papírra vetett előtanulmányait, terveit mutatja be.

Giovanni Lorenzo Bernini 1598. december 7-én született Nápolyban. Tanulmányait festő és szobrász édesapja, Pietro Bernini műhelyében kezdte el, akit V. Pál pápa 1605-ben Rómába hívott. Az ifjú Gianlorenzo nyolcéves korában kezdett szobrászkodni, s tizenhat évesen már önálló megbízásokat teljesített. Igazi csodagyereknek tartották. Még kisfiú volt, amikor Maffeo Barberini bíboros, Róma egyik legnagyobb műértője lett a pártfogója. Alig múlt húsz esztendős, amikor az Accademia di San Luca elnökévé választották, és lovaggá ütötték. Később őt nevezték ki a pápai bronzöntőműhely vezetőjévé is. Barberini bíboros 1623-ban, amikor VIII. Orbánként a pápai trónra lépett, állítólag így kiáltott fel: „Nagy szerencséje Önnek, lovag, hogy Maffeo Barberini bíborost pápáként láthatja, de még nagyobb szerencsénk nekünk, hogy Bernini lovag a mi pápaságunk idején él.” Bernini már a következő évben megbízást kapott a pápától a Szent Péter-székesegyház baldachinjának elkészítésére. 1629-től a székesegyház főépítésze lett, amely tisztséget egészen 1680-ban bekövetkezett haláláig viselte. Ettől fogva minden erejét annak szentelte, hogy művészetével a pápaságot szolgálja. Főépítészként legfontosabb feladata az volt, hogy befejezze a templom Carlo Maderno által elkezdett építkezését. Annak ellenére, hogy a székesegyház szerkezete addigra már kialakult, a templom szellemiségét még kedvére formálhatta. E munkálatokon több mint negyven éven át dolgozott. VII. Sándor pápasága (1655–1667) idején elkészítette a piazzát, az oszlopcsarnokot, a Cathedrát és a Scala Regiát. Nincs még egy vállalkozás, amely annyira jelképezné a katolikus restaurációt, s egyben az érett barokkot, mint a Szt. Péter-székesegyház épületegyüttese.

Bernini zsenialitása abban rejlett, hogy teljes mértékben egyesíteni tudta a tehetséget a társadalmi megbecsüléssel, a sikert a művészi integritással, a gazdagságot, a hírnevet és a népszerűséget a művészet iránti töretlen odaadással. Már említett munkáin kívül VIII. Orbán és VII. Sándor pápa síremléke, a Négy folyam kútja (Piazza Navona), valamint a Szt. Teréz extázisa című szoborkompozíció (Santa Maria della Vittoria-templom) a legjelentősebb alkotásai. Hatalmas műhelyt tartott fenn Rómában, amelyben egyszer nagy csodálója, Krisztina svéd királynő is meglátogatta. A mester őt is ugyanabban a durva és piszkos ruhában fogadta, amelyet mindig viselt, amikor márvánnyal dolgozott, mert úgy vélte, lévén ez az alkotáshoz használt ruhája, ez a legalkalmasabb öltözet, amelyben ilyen rangos úrnőt fogadni lehet. Csodálói készek voltak csillagászati összegeket fizetni azért a kiváltságért, hogy egy-egy saját kezű művét gyűjteményükben tudhassák. Dolgozott I. Károly angol király, Richelieu bíboros és I. Francesco d’Este herceg megrendelésére is. 1665-ben a XIV. Lajos francia király meghívására Franciaországba utazott, hogy megtervezze a Louvre keleti homlokzatát, bővítse és modernizálja az épületet. Rómától Párizsig tartó utazása valóságos diadalmenet volt, sem korábban, sem később művész ily módon nem utazott. Tervét ugyan elutasították, de a Napkirályról ragyogó büsztöt készített.

A római időszaki kiállításon különleges terveit, rajzait, építészeti ötleteit láthatjuk. A különleges tárlat színhelyéül Róma egyik legszebb barokk palotája, a Palazzo Barberini szolgál. Az 1990-es évek végére gyönyörűen helyreállított épületen 17. századi építésekor többek között maga Bernini is dolgozott. A tárlat gerincét a Lipcsei Képzőművészeti Múzeum több mint 100 lapot magába foglaló, egyedülálló Bernini-gyűjteményének legszebb alkotásai adják. Darabszámát tekintve ez a legnagyobb Bernini rajzkollekció a világon, több mint egyharmadát képezi az utókorra maradt kereken 300 Bernini rajznak. Ezt az anyagot egészítik ki a tárlaton a római gyűjtemények, a vatikáni pápai gyűjtemény, a bécsi Albertina, illetve az angol királyi gyűjteménynek a Windsor–kastélyban őrzött különleges darabjai. A széleskörű nemzetközi kölcsönzéseknek köszönhetően az alkotások bizonyos csoportjai e kiállításon újra egymás mellé kerülhettek. Így válhatott lehetővé, hogy a tárlat létrehozói megmutathassák Bernini művészetének alkotói folyamatát, a kezdeti ötlettől a végső megvalósításig.

A Lipcsei Képzőművészeti Múzeum gyűjteményéből kiállított rajzok története is igen különleges. Hogyan is kerülhettek a híres barokk mester munkái Lipcsébe? Éppen egy olyan városba, amely tradicionálisan a polgárság városa volt, s mindig is bizonyos távolságtartással viseltetett a nemességgel és a klérussal szemben. Tavaly volt a 300. évfordulója, hogy a lipcsei városi tanács e nagyszerű rajzokat megszerezte. 1714-ben, Christian Götze könyvtáros javaslatára vásárolták meg a gyűjteményt egy római műkereskedőtől, Francesco Antonio Renzi perjeltől. Az itáliai rajzoknak e különleges gyűjteménye többek között Giovanni Lorenzo Bernini és Salvator Rosa (1615–1673) munkáit is tartalmazta és az akkori vásárlásnak csak egy apró részét tette ki. A több mint ötven lapot tartalmazó iratcsomó nagyobb részben Krisztina svéd királynő gyűjteményéből származott, aki trónjáról 1654-ben lemondva katolikus hitre tért és hosszú ideig Rómában élt. A művész nagy csodálójaként előszeretettel gyűjtötte Bernini grafikáit: nemcsak a legreprezentatívabbnak ítélt lapokat, hanem elsősorban a vázlatokat és a munkaközi rajzokat. Évente egy-egy rajzot ajándékba is kapott a híres mestertől. A királynő 1689-ben bekövetkezett halála után a gyűjtemény darabjai több tulajdonosváltást követően kerültek Renzihez, aki bár klerikus volt, de a megélhetés érdekében különböző római gyűjtők számára műkereskedőként és ügynökként is működött. A gyűjteményért egyébként nemcsak pénzzel, hanem értékes könyvekkel is fizettek számára a lipcseiek: a német területen az első tudományos újságnak, a Lipcsében kiadott Acta Eruditorum-nak ötven kötetével, amelyre Renzi bizonyára könnyen talált érdeklődő vevőt Rómában. A manapság már különösnek tűnő csere jól mutatja a korszak műtárgypiaci viszonyait. A 18. század elején ugyanis a tudományos könyvek felértek a különleges művészi rajzok egész gyűjteményével. Napjainkban ez már elképzelhetetlen lenne.  Bernini különleges rajzait hosszú ideig a városi tanács könyvtárában őrizék, s igazi jelentőségüket csak 1913-ban fedezték fel. A rajzok 1954 óta képezik a Lipcsei Képzőművészeti Múzeum gyűjteményének részét. A lapokat tartalmazó iratgyűjtő mappa megszerzésének aprólékos történetét az elmúlt években a lipcsei kurátor, Jeanette Stoschek dolgozta fel, habár még mindig vannak tisztázatlan kérdések, mivel a vonatkozó levelezés a II. világháború folyamán elégett. Az értékes itáliai rajzok is csak úgy élhették túl a háborút, hogy egy páncélszekrényben tárolták őket. A kiállítás megvalósítása jórészt egy nemzetközi kurátorcsapat (Jeanette Stoschek, Lipcse; Sebastian Schütze, Bécs; Barbara Jatta, Róma) több éves előkészítő munkájára, új kutatási eredményeire támaszkodik. A különleges alkotások nagy része most először tért vissza készítési helyére, az örök városba.

A kiállítás középpontjában nem annyira a monumentális alkotások jól ismert művésze, hanem a virtuóz grafikus áll: Bernini, a kifogyhatatlan fantáziával megáldott tervező és a komplex munkafolyamatok kreatív szervezője. A tárlaton nagyalakú, vörös krétával készített tanulmányai bizonyítják, hogy Bernini kora egyik innovatív grafikusa volt. E rajzait antik motívumok, illetve dinamikusan mozgó aktfigurák inspirálták. A rajzok, amelyeket krétával, szénnel vagy vörös krétával készített, jól mutatják, hogy a híres művész milyen higgadtan és odaillő módon tudta rögzíteni megrendelői habitusát és lelkiállapotát. A kiállításon láthatók emberi arckifejezésekről készített expresszív tanulmányai is. Bernini karikatúráival a pazarló egyházi méltóságokat és művészetének pártfogóit sem kímélte. Különböző technikai megoldásokkal készített egyedi lapjai és sorozatai bizonyítják küzdelmét a plasztikus formák dinamikájáért. Más alkotásai műhelyének szervezettségéről tanúskodnak, bizonyos darabok a mester és megrendelői közötti kommunikáció kitűnő dokumentumai, míg mások éppen konkurenseiről vagy kollégáiról informálnak bennünket. A kiállított tárgyak jól érzékeltetik az érdeklődők számára a szabadkézi rajz technikai és pszichológiai sokféleségét. A tárlat 2015. május 24-ig tekinthető meg Rómában, a Palazzo Barberiniben.

A poszt forrása itt.

Papházi János, történész, múzeumi osztályvezető
Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Nonprofit Kft.