Hogy élnek ma a habánok leszármazottai?

Mary-Ann Kirkby hutterita származású újságírónő vetítéssel kísért angol nyelvű előadást tart a Kanadában élő anabaptista, hutterita közösségek életéről február 23-án a Magyar Nemzeti Múzeumban

Az anabaptisták ("újrakeresztelők") a reformáció harmadik ágát képezték, első közösségeik a svájci kantonok területén jöttek létre a 1520-as évek derekán, és a világi hatalomtól független protestáns szabad egyházként működnek a mai napig. Tagjaik személyes döntés alapján veszik fel a keresztséget, a csecsemők megkeresztelését elvetik. Ezért a kezdeti időszakban a gyülekezethez csatlakozókat újra megkeresztelték, innen ered az elnevezésük is. Tanaik gyorsan terjedtek, ezért a katolikus és a protestáns egyházak egyaránt üldözték őket. A mozgalom nem volt egységes, a 16. század első felében számos irányzata jött létre, de csak néhány maradt meg a későbbiekben – főképp a mennoniták, az ámisok és a hutteriták. Cseh-morva területen a tiroli Jakob Hutter elképzelései nyomán (1528) alakultak meg a főképp német ajkú hutteriták első ház-és vagyonközösségei. Lakóik  külön telepeken, udvarokban, ún.  „Haushaben”-ekben éltek és dolgoztak együtt. Egyes vélemények szerint a 17. század végén megjelenő habán elnevezés is innen ered, amely később – elvesztve kezdeti pejoratív jelentését – általánosan használatossá vált. A korabeli forrásokban leggyakrabban újkeresztényeknek nevezik őket.

A hutteriták első közösségei a 16. század közepén jelentek meg a királyi Magyarország területén, jelentősebb letelepedésükre a fehérhegyi csatavesztés (1620) után került sor Észak-és Nyugat-Magyarországon. Az Erdélyi Fejedelemségben, Alvincen Bethlen Gábor telepítette le a habánokat, majd 1645-ben II. Rákóczi György hívta őket Sárospatakra. Mélyen vallásos, puritán életmód, szorgos munka jellemezte a habán udvarok népét. Kitűnő mesteremberek voltak, több mint harminc féle mesterséget műveltek. Kiváló orvosaikat a főúri, fejedelmi udvarokban is megbecsülték. Legismertebb termékeik, gyönyörű ónmázas kerámiáik napjainkban is a múzeumok büszkeségei. A 18. század erőszakos katolizálási törekvései nyomán közösségeik felbomlottak, beolvadtak a helyi lakosságba, vagy menekülni kényszerültek. Először Ukrajna, Oroszország területén állomásoztak, majd később átkeltek az óceánon és Kanadában, Amerikában telepedtek le. 

Az újságírónő ősei valamikor a történeti Magyarország területéről, a ma Szlovákiához tartozó Ószombat habán közösségéből indultak vándorútra és kerestek új hazát egy másik kontinensen. Édesanyjának családjából többen is a kanadai hutterita közösségek élén álltak. Mary-Ann Kirkby (azaz Mary-Ann Dorn) 10 éves volt, amikor szülei súlyos döntésre szánták el magukat: hét gyermekkel és a születendő nyolcadikat várva elhagyták Manitoba egyik hutterita telepét. Erről a megrázó, életét megváltoztató élményről, a hutterita közösség összetartó, meghatározó erejéről, problémáiról vall az írónő I'm Hutterite című könyvében. Ma mintegy 400 különálló kolónián több mint 40000 hutterita él Kanada és az Egyesült Államok területén.  A német nyelv egy speciális változatát beszélik, de megtanulnak angolul is. Jellegzetes viseletet hordanak, őrzik évszázados dalaikat, hagyományaikat. Az írónő most a kanadai hutteriták megbízásából jött Európába, hogy anyagot gyűjtsön következő írásához.

 

Az előadás helyszíne és időpontja:

Magyar Nemzeti Múzeum, Pollack csarnok

2015. február 23., hétfő, 16 óra 30 perc

 

Ridovics Anna, a magyarországi gyűjteményekben őrzött habán kerámiákat kutató OTKA-projekt vezetője

A habán kerámiákról szóló korábbi kiállításról itt olvashatnak bővebben.