Brassói emlékezetközösség

Megjelent a brassói Fekete templom liturgikus öltözékeinek szakkatalógusa

A brassói Fekete templom középkori liturgikus öltözékeinek jelentőségét már a 19. század végén felismerte a kutatás. Különleges jelentőségű együttes ez, mindössze néhány párhuzamos gyűjtemény ismert Európában. A stralsundi Szent Miklós templom, a danzigi (Gdansk) Marienkirche és brandenburgi Dom középkori állományától eltérően azonban a korán a lutheri reformáció követőjévé vált brassói szász evangélikus gyülekezet az 1860-as évekig folyamatosan használta, restaurálta az egykor katolikus liturgiához készült miseruhákat, vecsernyepalástokat.

Evelin Wetter művészettörténész 2001-ben az erdélyi ötvösséget kutatva érkezett Brassóba. A kiváló szemű, tárgyérzékeny kutatónő azonnal felismerte az akkor már évtizedek óta szinte rejtegetett paramanetumkincs jelentőségét. Az ő fáradozásai, kutató- és szervezőmunkája eredményeként született meg az a csodálatos, gazdagon illusztrált szakkatalógus, amelynek bemutatóját június első hétvégéjén tartották Brassóban a Szász Evangélikus Egyház és a Honterusgemeinde szervezésében. A kötet létrehozásához Evelin Wetter kiváló alkotócsapatot toborzott a Szász Evangélikus Egyház Gyűjteményének művészettörténésze Ziegler-Bálint Ágnes, az Abegg-Stiftung restaurátora, Corinna Kienzler, valamint a remek fényképeket készítő Udvardi Árpád személyében. Evelin Wetter 2006-tól a textiltörténelem kutatásának, a textilrestaurálás fellegvárának, a Bern melletti Riggisbergben működő Abegg-Stiftungnak a kurátora. Az Abegg-Stiftung szakmai háttere, támogatása szintén nélkülözhetetlen volt a magas színvonalú végeredmény létrejöttéhez; gondos szerkesztésű, elsőrendű kivitelű mű született.

A brassói liturgikus öltözékek vaskos szakkatalógusa, amelyet külön kötetbe gyűjtött angol, magyar és román nyelvű rezümékötet egészít ki, nem csupán az iparművészet-történet kutatói számára fontos. Az elmúlt két évtized művészettörténet-írásának egyik jelentős irányzata a műtárgyak fennmaradásának, „utóéletének” feltárásával vizsgálja az alkotásokat. Az extended narrative nyomán a kutatás a tárgyak fizikai tulajdonságainak, a kiegészítések, restaurálások, csonkítások vagy éppenséggel a kompilációk vizsgálatát a különböző írott források filológiai elemzésével párosítja. Nem véletlenül, elsősorban az iparművészet körébe sorolható alkotásokkal kapcsolatban sikerült releváns eredményeket elérni ezzel a módszerrel. Evelin Wetter közelmúltban megjelent nagymonográfiája (Objekt, Überlieferung und Narrativ: Spätmittelalterliche Goldschmiedekunst im historischen Königreich Ungarn, Ostfildern, 2011 - Studia Jagellonica Lipsiensia, 8) meggyőző bizonyítéka a metódus életképességének. A brassói paramentumok esetében a fennmaradt inventáriumok, a Fekete templom építéstörténete, valamint a tárgyak minden részletre kiterjedő vizsgálata, anyaguk, technikájuk analízise alapján dolgozták fel a szerzők az emlékanyagot. A tárgyak restaurálása során olyan megfigyelésekre is lehetőség nyílt, amelyek alapján fel lehetett térképezni a különböző átalakítások menetét, az azokhoz felhasznált - többségében szintén késő középkori - szétbontott viseletek, liturgikus textíliák felhasználásának módját. E spoliumok alapján például sikerült megrajzolni azt a tágabb emlékkört, amelybe az egykor Brassóban szolgált, ám később a környező szász gyülekezetekhez került paramentumok sorolhatók. A brassói liturgikus öltözékek egyik különlegessége az a hatalmas, félköríves szabású palást, melyhez egy oszmán kaftán szétbontott szövetét használták fel. Az összeállítás alapján a szerzők sikeresen rekonstruálták a kora újkori erdélyi, közép-európai forrásokból oly jól ismert reprezentatív világi öltözék pontos szabásmódját. A pluviale további különlegessége, hogy a 15. század végén, a 16. század elején az Oszmán Birodalom területén készült kaftánból generációkkal később, a 16-17. század fordulója táján készítettek pluviálét Brassóban.

Kaftánból szabott pluviale, Brassó, Fekete templom

A könyvbemutatót kísérő előadásokban a szerzők a paramentumkincs fennmaradását, recepciójának időrétegeit mutatták be. Ziegler Ágnes az „őrző hely”, a Fekete templom építéstörténetét, forrásokat és magát az emléket vizsgálva jutott el a felismerésre: az 1689-es tűzvészt követően, az épület megújítása során a lutheránus szász közösség sajátos Nachgotik, a későgótikus elemeket idéző épületet hozott létre. A felekezeti, etnikai identitás kifejeződése volt ez csakúgy, mint a reformáció előtti, későgótikus egyházi öltözékek folyamatos „restaurálása” és használata az istentiszteletek alkalmával. A bemutatót kísérő díszelőadásában Marosi Ernő akadémikus „Jelszó: Brassó- emlékezetközösség” című előadásában a brassói művészeti törekvéseknek és a városi mecenaturának a Magyar Királyság 14-15. századi történetében gyökerező eredőit és párhuzamait tárta fel a nagyszámú érdeklődő előtt.

A kétnapos rendezvénynek nagyon fontos szála, szólama volt a helyiek, a tulajdonos gyülekezet, a város közönségének bevonása az eseményekbe. A vasárnapi istentiszteletet követően a gyülekezet tagjait a katalógus szerzői kalauzolták a restaurált, lenyűgöző művek között, de a szervezésben és a sokéves munka támogatásában fontos szerepet vállaló Christian Plajer vezető lelkész is utalt prédikációjában az ősök hagyatéka megőrzésének fontosságára. A katalógus születésével párhuzamosan ugyanis az értékes műtárgyakat gondosan restaurálták, szakszerű őrzésükre pedig új tároló szekrényeket alakítottak ki az egykori sekrestyében. Így a közösség méltó módon tud gondoskodni további fennmaradásukról. A könyvbemutató így egyszerre volt a szakmai és a laikus közönség nagy ünnepe, a Svájcból, Németországból, Magyarországról, Szlovákiából, Erdély sok tájáról és Bukarestből érkezett szakemberek és az érdeklődők találkozója.

 

Evelin Wetter: Liturgische Gewänder in der Schwarzen Kirche zu Kronstadt in Siebenbürgen. Mit Beiträgen von Corinna Kienzler und Ágnes Ziegler, Tom. 1-2. (Riggisberg: Abegg-Stiftung, 2015), 484 és 160 p.

Tartalom

Recenziók a stralsundi és a brandenburgi katalógusokról.