Ács Pál: Átszitált idő - Tinóditól Tandoriig

Szilágyi Emőke könyvismertetője Ács Pál Átszitált idő: Tinóditól Tandoriig c. könyvéről

Január elején került a boltok polcaira Ács Pál legújabb, Átszitált idő. Tinóditól Tandoriig című könyve. A szerző az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének tudományos tanácsadója, az ELTE Történeti Intézetének oktatója és a Magyar Könyvszemle szerkesztője. Mindezen felül esszéi és kritikái jelennek meg a Magyar Narancsban, a 2000-ben, a Kalligramban és a Beszélőben. Széles spektrumú személyes érdeklődésének kiváló lenyomata az Átszitált idő.

A kötet bravúros vállalkozás: a szerzőnek sikerült a különféle műfajú és egymástól igen eltérő témákról és korszakokról szerzett írásait egy kötetbe szerkesztenie. Ezért aztán a kötet műfaja kapcsán nem is beszélhetünk klasszikus monográfiáról, hanem sokkal inkább egy szerzői életmű aktuális metszetéről van szó. A kötetben lévő írásokat ugyanis sokszor valóban nem köti össze semmi más, csupán a szerző és annak személyes érdeklődése, ahogy ő maga fogalmaz az Előszóban: e könyv „kíváncsiságaim gyűjteménye” (13). Nem is kell ennél több habarcs, a kötet a gondos szerkesztői koncepciónak köszönhetően nagyon is koherens olvasmány: Ács Pál – tandoriul szólva – ugyanis „átszitálja az időt”, azaz saját szitáján átcsurgatja elmúlt és jelen korok fontos irodalmi kérdéseit, tudván tudva, hogy „az emlékezés és képzelet egy tőről fakad” (13).

Nem ismeretlen és nem is új ez a habitus egy filosz számára: végső soron mindannyian valami hasonlót művelünk. A Magyar Országos Levéltár – amely gyűjteményre a szerző is sokszor hivatkozik – mottója is ezt az eljárást parafrazeálja: Jelen a múlt jövője. Megélni és megolvasni az időt, majd elrendezni azt kronológiailag vagy más logika mentén, tanúságul a kortársaknak és az eljövendő koroknak – alapvető feladata az értelmiségnek. Ács Pál ezt a feladatát nagyon is komolyan veszi, de gondosan ügyel arra, hogy a kötet ne legyen „túl nehéz olvasmány”: a varietas elvét okosan alkalmazza. Ennek köszönhetően kedvére válogathat az olvasó a szerint, hogy éppen mire van gusztusa: eddig publikálatlan szaktanulmányok (Nyelvek harca. Sylvester János irodalmi programja), már korábban közzétett, válogatott tanulmányok, recenziók és kritikák mind a régi (A humanizmus haszna és haszontalansága. Almási Gábor könyve Zsámboky Jánosról és Dudith Andrásról), mind a modern magyar irodalom (Két Kosztolányi-kötet. Kritikai kiadások kritikája) területéről, és esszék (Zűrzavar és késő bánat), tárcák, személyesebb hangvételű írások (Stoll) követik egymást felváltva, változatos olvasmányélményben részesítve a nyájas olvasót. Szimpatikus módon a szerző nem erőltetett minden fejezet vagy csoportosítás élére címet: így eshet meg az, hogy az első négy fejezetet cím vezeti be, míg a következő öt fejezet cím nélküli.

A szerző személyes érdeklődése a kötet minden egyes darabjában hangsúlyosan jelen van: a többségi közösségtől eltérő vagy sokszor kevert identitású szerzők és szereplők, a fölé-alárendelt pozíciókból adódó konfliktusokra kínálkozó megoldási lehetőségek, a privatum és a publicum közti örök választási kényszer problematikái szinte minden itt olvasható írásnak alapmotívumát képezik. A személyes érdeklődésből fakadó kutatások azonban tudományos igényű kidolgozásban öltenek testet, ezért mind szakembereknek, mind szakmán kívüli érdeklődőknek jó szívvel ajánlom e művet; aki szereti felfedezni a régi és modern közti hasonlóságokat, párhuzamokat, bizonyosan örömmel fogja forgatni Ács Pál új könyvét.

Szilágyi Emőke Rita, PhD
Fiatal kutató-tudományos segédmunkatárs, Reneszánsz Osztály, MTA BTK ITI

***

Ács Pál, Átszitált idő: Tinóditól Tandoriig (Budapest: Kalligram, 2014).

Tartalomjegyzék

Bevezetés

Írás – kép

  • Végemlékezet. Tinódi Sebestyén és Bornemissza Gergely
  • A látható nyelv. A költészet vizuális képe a 16. századi magyar könyvekben
  • Nyelvek harca. Sylvester János irodalmi programja
  • Változó kánonok. Miért hiányoznak Szent Pál levelei a Jordánszky-kódex bibliafordításából?   
  • A mester és tanítványa. Erasmus és Komjáthy Benedek
  • A ráismerés. Szophoklész Élektrája Bornemisza Péter színpadánA hallgatás művészete. Rimay János és az újsztoikus ars dissimulandi
  • Sárkányölő a csodakabinetben. Kuriozitás és hőskultusz Esterházy Pál Egy csudálatos ének című versében
  • A kételkedés művészete. David Hume eszméi a magyar felvilágosodás irodalmában

Reformáció – deformáció

  • „Isten haragja – magyarnak példája”. A hun történet két értelmezése
  • Honfoglalók Ráckevén. Protestáns patriotizmus Skaricza Máté várostörténetében
  • A humanizmus haszna és haszontalansága. Almási Gábor könyve Zsámboky Jánosról és Dudith Andrásról
  • A mikrotörténelem határvidékén: Sebők Marcell könyve a késmárki Sebastian Ambrosiusról
  • „Én fiam vagy, Dávid...”. A historikus értelmezés korlátai a 2. zsoltár unitárius fordításában
  • Halott Krisztus. Holbein és a radikális reformáció

Világ – kép

  • Cranmer Tamás mártíromsága magyar tükörben. Sztárai Mihály Foxius-parafrázisa
  • Utazás Konstantinápolyba. Verancsics Antal I. Szülejmán szultán udvarában
  • Utazás Perzsiába. Kakas István követútja I. Abbasz sah birodalmába
  • A jó török. Kuriozitás, tudomány és spiritualizmus Johannes Löwenklau török históriájában
  • Az utolsó zsidók. Stephanus Pannonius apokaliptikus röpirata 1608-ból

Jelenkép

  • Két világ határán. Az utolsó fordulat előzményei Weöres Sándor költészetében
  • „Hosszú az Úristen”. József Attila két sora
  • Stoll

    –

  • Két Kosztolányi-kötet. Kritikai kiadások kritikája
  • „Hogy lettem én néger?”. Hétköznapi fasizmus Ödön von Horváth regényeiben
  • Akit elengedtek az istenek. Szilágyi János György tanulmányai

    –

  • „Szabálytalan sasszékkal elfelé”. Gondolatpályák Vas István költészetében
  • Romanus sum. Vas István és a latin Róma
  • Zűrzavar és késő bánat: Egy régi levél margójára

    –

  • Fattyazás. Illyés Gyula: A faj védői
  • „Jogom van ehhez az undorhoz”. Kertész Imre naplói
  • „Magyar zsinagóga”. Komoróczy Géza: A zsidók története Magyarországon

    –

  • A „moralista”? Andrić és Kiš
  • Megvan-e még minden? Bojtár Endre és Esterházy Péter
  • „Hamis barátok rebelliója”. Szűcs Jenó Dózsa-tanulmányai – negyven év után
  • A remény operája. Jan Assmann: A varázsfuvola

    –

  • Kivédett tragédiák. Tandori gesztusai
  • Vízjelek. Tandori Dezső hetven éve
  • „Ne bántsd a Hamletet!”. Tandori Dezső: 2 és fél töredék Hamletnek