„A szegények ezüstje” – ónadatbázis született

Új digitális adatbázis a Néprajzi Múzeum szervezésében: Ónedények Magyarország közgyűjteményeiben.

A virtuális katalógus a magyarországi múzeumokban őrzött ónedényeket ismerteteti. Az országos összefogással megvalósult projekt a Néprajzi Múzeum kezdeményezésére, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által fenntartott Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

Az ón (németül Zinn, latinul stannum, vegyjele Sn) különleges tulajdonságai révén vált az öreg kontinens kedvelt anyagává. Külsőre ezüsthöz hasonlatos színe, fénye teszi tetszetőssé; alacsony olvadáspontja miatt könnyen megmunkálható, ugyanakkor nem mérgező. Sérülékenysége miatt ötvözni szükséges. 'Úr vatsorához való kanna', derecskei református egyház. Kassa, 1742

Az ónművesség kezdetei több ezer évre nyúlnak vissza, európai virágkora azonban a 16–18. századra esik. A legrégebbi európai ónlelőhely Angliában található, Cornwall térségében, de az ónművesség fellendülése a 12. századtól feltárt sziléziai, Érchegység-beli ónbányákhoz köthető. A nyersón feldolgozása céhes keretekben zajlott. Az ónműves céhek öntéssel készítették el az óntárgyakat. Az értékes öntőformákat rendszerint nem maga a mester, hanem kőfaragó vagy rézmetsző állította elő, és az ónművesek több generáción keresztül használták. A formába öntött ónedényt utánkezelték:  ráspolyozással, kalapálással, esztergályozással finomították, majd polírozták, végül a külön öntött, járulékos részeket (fül, billentő, láb) forrasztották rá. 

Óntárgyak alapvetően háromféle céllal készültek: a háztartásokban elsősorban étkezési célra használtak ónedényeket; a céhek összejövetelein reprezentatív kellék gyanánt és evésre-ivásra egyaránt igénybe vették; harmadrészt liturgikus célra került – jellemzően protestáns egyházi – használatra.

A Néprajzi Múzeum összefogásával létrejött adatbázis kizárólag az ónedényeket mutatja be, a többi, ónból készült használati tárgy nem került bele a kataszterbe. Helyet kapott benne csaknem az összes  állami fenntartású múzeum ónedény-kollekciója, az egyházi és magángyűjtemények darabjai azonban nem. Feleség képe a férjének készíttetett kanna belsejében. Erdélyi szász munka, 1683A múzeumok saját szakembergárdája készítette el a műtárgyleírásokat, melyekhez minden esetben több teljes illetve részletfotó is járul. A digitális adatbázis folyamatosan bővíthető, módosítható. A katalógushoz adatgazdag bevezető fejezetek is társulnak, Vida Gabriella (az adatbázis szerkesztője, Néprajzi Múzeum, Budapest) és P. Szalay Emőke (Déri Múzeum, Debrecen) tollából, amelyek hasznos összefoglalót nyújtanak az érdeklődőknek és a témában jártasabbaknak az ónművesség történetére, az ónedények típusaira, a kézműipar történetében elfoglalt helyére, gazdag szakirodalmára nézve egyaránt.

A képek forrása:
Esküvői ajándéktál (Nagyszeben, 1746)
 'Úr vatsorához való kanna', derecskei református egyház (Kassa, 1742)
Feleség képe a férjének készíttetett kanna belsejében (Erdélyi szász munka, 1683)

Az adatbázis itt érhető el.