Megjelent Heinrich Bullinger levelezésének digitális kiadása

Heinrich Bullinger (1504-1575), a svájci reformáció jelentős alakja, jelentős hatással volt a magyar reformáció korai időszakára is. Levelezésének 14 kötete ezentúl digitális adatbázis formájában is hozzáférhető és kereshető.

Heinrich Bullinger (1504-1575) a svájci reformáció egyik legjelentősebb alakja volt, Ulrich Zwingli halála után ő vette át a zürichi egyház irányítását. Irányítása alatt az egyház befogadó jellegű maradt, a kortárs reformátorokkal való vitáiban is mindig mérsékelt hangot ütött meg, és igyekezett megtalálni a közös álláspontot a különböző protestáns mozgalmak között. 1544-ben rá hárult a feladat, hogy válaszoljon Luther támadására a helvét reformációval szemben, és a Kálvinnal folytatott levelezése után nagyrészt az ő érdeme, hogy létrejöhetett a  Consensus Tigurinus, a zürichi és genfi reformáció egyezsége. Kiterjedt munkásságának talán legfontosabb eredménye a Második Helvét Hitvallás (1562-66), amelyet az Első Helvét Hitvallás (1536) átdolgozásával saját használatra fogalmazott meg, de olyan sikeresnek bizonyult, hogy több reformátori irányzat is átvette, és a magyar reformátusok bevett hitvallása is ez lett 1567-től mind a mai napig. Magyar fordítása 1616-ban jelent meg nyomtatásban (Confessio Helvetica, az az az keresztyeni igaz hitröl valo vallás-tétel, mellyet elsöben Helvéciában irtanac és bévettenec, annak utánna 1567. esztendöben Magyar országbann is jovallottanac, bévöttenec és mind ez ideig soc ecclesiákban megtartottanac. Magyarul fordittatot az együgyüveknec épületekre és javokra Szenci Csene Peter által, Oppenheim, 1616 - RMNY II 1115 és Debrecen, 1616 - RMNY II 1109). 

Magyarországon különösen jelentős volt Bullinger hatása: Fejérthóy János, a királyi kancellária titkára kérésére a török fenyegetésében élő magyar protestánsok számára külön útmutatást írt (Brevis ac pia institutio Christianae religionis ad dispersos in Hungaria ecclesiarum Christi ministros et alios Dei servos, 1551), amely 1559-ben nyomtatásban is megjelent Magyarországon, Óváron, Huszár Gál nyomdájában, és Kolozsvárott, Heltai Gáspárnál (RMNy I 152, 157). Kapcsolatban állt a reformáció más magyarországi híveivel is, mint Huszár Gál, Macarius (Bódog) József (aki görög nyelvű levéllel fordult hozzá), Thuri Mátyás, vagy Méliusz Juhász Péter.

Heinrich Bullinger levelezési kapcsolatrendszere.


Békés, kompromisszumkereső hozzáállásának köszönhető talán az is, hogy a 16. század legjelentősebb reformátori levélgyűjteménye köthető a nevéhez, amelynek kiadását évtizedek óta a zürichi egyetem kutatócsoportja készíti elő. A levelezés közzétételének célkitűzése mintegy 100 éves múltra tekinthet már vissza: Emil Egli még a 19. század végén kezdeményezte a levelek átírását, de csak 1973-ban jelent meg a sorozat első kötete. A Bullinger-levelezés kiadását a magyar kutatás is kezdetektől fogva figyelemmel kísérte, sőt a Svájcban élő Zsindely Endre (1929-1986) személyében magyar közreműködője is volt a projektnek. Az eddig megjelent 15 kötetből 14 (a kezdetektől 1544-ig terjedő időszak) ezentúl digitális adatbázis formájában is hozzáférhető és kereshető.  A levelezés digitális adatbázisa itt elérhető, a közzétett szövegek megjelenítéséhez szükség van egy kliensprogram telepítésére is.

Zsindely Endre műveinek jegyzéke itt érhető el.

A kép forrása itt.

 

A nyírbátori Krucsay-oltárról – másként

Maczák Ibolya tart előadást 2014. január 30-án
Alább közöljük az MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport hirdetményét.
 
Kedves Kollégák!

Szeretettel hívjuk és várjuk Önöket 2014. január 30-án, 17 órakora következő havi felolvasóülésünkre,


Maczák Ibolya A nyírbátori Krucsay-oltárról – másként című előadására.

 
Helyszín: Sophianum, Budapest.,VIII., Mikszáth Kálmán tér 1.,  I. em. 110.
 
Szerzői összefoglaló:
A művészettörténeti szakirodalom számos szempontból bemutatta a nyírbátori Krucsay-oltár művészettörténeti jelentőségét és készítésének történetét. Jelen előadásomban az irodalomtörténeti vonatkozásokról szólok részletesebben. Igyekszem bemutatni az oltárhoz kapcsolódó, korabeli prédikációkat és azt is, milyen módon használja fel ezek adatait Balázs József A bátori advent című, 1983-ban bemutatott drámájában. MI
 
Egyúttal ismételten figyelmükbe ajánljuk, hogy Kutatócsoportunk idén is megrendezi a lelkiségtörténeti konferenciát, amelynek témája: A nők és a régi magyarországi vallásosság. A konferencia időpontja hagyományosan a húsvétot követő péntek és szombat, ezúttal tehát 2014. április 25-26.
Jelentkezési cím: irodalom.lelkiseg@gmail.com
 
Üdvözlettel,

Bajáki Rita, Báthory Orsolya

Forrás: e-mail és a szervezők honlapja

 

 

 

 

„Gyökér, törzs, korona” - kiállítás Wolfenbüttelben

Gyökér, törzs, korona. Fejedelmi genealógia a kora újkori nyomtatványokban címmel nyílt meg a Herzog August Bibliothek új kiállítása

A könyvtár tudományos munkatársa, Volker Bauer által rendezett kiállítás a középkor és a korai újkor fontos tudományára, a genealógiára összpontosít. A hatalom gyakorlása nagy mértékben függött az uralkodói házakhoz fűződő rokoni kapcsolatoktól, a leszármazási viszonyoktól. Mivel a fejedelmek és az arisztokrácia rokoni kapcsolatai eminens politikai jelentőséggel bírtak, így a genealógia fejlődésének nem volt akadálya.

A kiállítás - a hihetetlenül gazdag saját anyagból válogatva - több mint 50 kéziraton és nyomtatványon keresztül mutatja be a 8-18. század között mintegy 1000 éves időszak származásrenddel kapcsolatos irodalmát. Az ősök, nemzetségek rendjének nem csupán a szövegbe foglalása volt jellemző, hanem képi megformálásuk is azzal a céllal, hogy a családok a hatalmukat történelmileg hiteles adatokkal bizonyítsák. A rokoni kapcsolatok leggyakoribb ábrázolási modelljévé a fa vált, amely a gyökér-törzs-ágak-levelek révén alkalmasnak bizonyult a bonyolult hierarchiák megjelenítésére. A genealógia több volt, mint hobbi, sokkal inkább a hatalmi igények megformálására és alátámasztására szolgáló politikai eszközként szolgált. Az adatok levéltári kutatását, a nemzedékrendek, rokoni viszonyok feltérképezését általában az udvarban élő, ott alkalmazásban álló értelmiségiekre bízták.

A kiállított középkori kéziratok közül kiemelkedik Oroszlán Henrik szász herceg (1129‒1195) Evangéliuma – a világ egyik legértékesebb kódexe, állagmegőrzési okokból csak két évente láthatja a közönség -, amelybe Jézus nemzetségtábláját is belefestették, illetve említésre méltó egy majdnem hat méter hosszú családfa.

 
A kiállításhoz elkészült egy 288 oldalas, 115 színes képpel illusztrált katalógus is, amely három szempontból - a hatalom, tudás és nyilvánosság – tárgyalja a témát Volker Bauer szerkesztésében.
Wurzel, Stamm, Krone. Fürstliche Genealogie in frühneuzeitlichen Druckwerken, kiállítási katalógus, szerk. Volker Bauer (Ausstellungskataloge der Herzog August Bibliothek Nr. 97.) 2013. 288 oldal, 115 színes képpel.

 

Forrás

 

 

 

Róma öröksége és az örökösök - kiállítás Göttingenben

„Abgekupfert” — a Göttingeni Egyetem kiállítása az ókori emlékek és a koraújkori sokszorosított grafikák kapcsolatáról

A Göttingeni Egyetem Művészeti Gyűjteményének új kiállítása az antik emlékek - elsősorban építészeti és szobrászati alkotások - recepciójának egy nagyon érdekes fejezetét tárja fel. Az ókori régiségek az 1500-1700 közötti időszak sokszorosított grafikáin egy korábban soha nem létezett nyilvánosság számára váltak hozzáférhetővé. A főként rézmetszetes lapok azonban nem csupán "leképezték" az emlékeket, de műfajuknál, technikájuknál és nem utolsó sorban az alkotók látásmódja, szándéka révén egyben értelmezték, átírták az ókori alkotásokat. Olyan műveket, melyek sokszor maguk is másolatok voltak: görög bronzok római márványmásolatai.

Erről a többszörös tükröződésről szól a göttingeni kiállítás. A Művészeti Gyűjtemény gazdag metszettára mellett egy ma talán kevéssé értékelt gyűjteményi anyag is főszereplője a kiállításnak. Az Egyetem 1764-ben alapított Gipszmásolat-gyűjteményének művei egészítik ki a grafikai lapokat. A gyűjtemény, mely a maga nemében az egyik legteljesebb és legrégibb, elsősorban az Egyetem Régészeti Intézete tanulmányi célokat szolgáló segédgyűjteménye volt és akként szolgál mindmáig. Ezek a másolatok több generáció számára az antik emlékekkel való találkozás elsődleges forrásai voltak; nem csupán reprodukciónak, hanem szinte az eredetit pótló műveknek tekintették őket.

A kiállítás külön érdekessége, hogy az a Régészeti és Művészettörténeti Intézet tanárai és hallgatói közös munkája, a 2013-2014-es akadémiai év szemeszterein érlelődött tudományos együttműködésének gyümölcse, melyet a gazdagon illusztrált, tartalmas katalógus is megőriz.

A kiállítás 2014. február 14-ig tekinthető meg. További információk itt.

 

A perzsa sah ajándékai a Serenissimának - kiállítás Velencében

A diplomáciatörténet érdekes fejezete az ajándékozás szokása. A Palazzo Ducale kiállítása Velence egy erős 17. századi szövetségesét, a perzsa államot mutatja be a követségeken keresztül.

2013. szeptember 28-án nyílt meg a Nagy Abbász sah ajándékai a Serenissimának (I doni di Shah Abbas il Grande alla Serenissima) című kiállítás Velencében a Palazzo Ducaléban.

A tárlat kiindulópontja Carlo és Gabriele Caliari óriási vászna 1603-ból, amely Marino Grimani dózsét ábrázolja, amint a perzsa követséget fogadja. A kurátorok célja, hogy bemutassák Velence és a perzsa királyság közti kitűnő diplomáciai kapcsolatokat abban az időszakban, amelyben mindkettő államnak a fenyegető oszmán birodalommal kellett szembenéznie.

Olyan eredeti dokumentumokon keresztül szemléltetik a 17. század első évtizedeinek követtalálkozóit, az ajándékcseréket, mint levelek, metszetek, térképek és az élénk kereskedelemből származó tárgyak. Az egyik legszebb darab az a Máriát és a gyermeket ábrázoló safavida bársonytextília, amely a sah személyes ajándéka volt a dózsénak 1603-ban (ma Museo di Palazzo Mocenigo-ban őrzik).

 A kiállítás 2014. április 27-ig látogatható.

Tovább információk itt.

Nagy Abbász, Velence

 

Fejedelmi lakomák - régi magyar étkek

A régi receptek alapján ki is próbálhatjuk, hogy mit ettek a 16-17. századi magyar udvari konyhák vendégei.

A gasztronómiai időutazással felérő könyv a 16-17. századi magyar udvari konyhák világát mutatja be. A Fejedelmi lakomákat olvasva ízelítőt kapunk a magyar konyha múltjából, és ha kedvünk tartja, akkor a régi receptek alapján ki is próbálhatjuk, hogy mit ettek elődeink. A csomborbloghoz (www.csombor.blog.hu) hasonló stílussal, de itt még nem tárgyalt érdekességekkel találkozhatunk a könyvben.

Bogos Zsuzsanna, Fejedelmi lakomák - régi magyar étkek

"A főúri udvarok varázslatos konyhájába léphetünk be, s fejedelmi lakomák részesei lehetünk Bogos Zsuzsanna könyvét olvasva. Kappan mézelt tésztával, narancslével locsolt menyhalmáj, sült császármadár, mandulás pávasült, fánk gyümölcsös lével, fügetorta, birslekvár – ez is a magyar konyha része volt egykor. Négyszáz éve a paprika helyett zöldfűszereket használtak, gyümölcsös mártással kínálták a húsokat, kóstolták a hattyút, sőt a teknősbékából is ételt készítettek. A böjti napokat sokféle hallal, zöldséges ételekkel, aszalt gyümölcsökkel vészelték át. A Fejedelmi lakomákat olvasva ízelítőt kapunk a magyar konyha múltjából, és ha kedvünk tartja, akkor a régi receptek alapján ki is próbálhatjuk, hogy mit ettek elődeink." (bookline, könyvajánló)

Bogos Zsuzsanna, Fejedelmi lakomák - régi magyar étkek, Alinea Kiadó, 2012, 192 oldal.

Tartalomjegyzék:

  • Gasztronómiai időutazás
  • Az udvari élet
  • Az udvar lakói
  • Terített asztal
  • Lakomák
  • Szárnyasok - A kezdet: tikmony; A tik; A kakas és a kappan; A lúd; A galamb; A póka; A páva; A hattyú és egyéb különlegességek
  • Négylábúak - Tehén; Ökör; Bornyú; Berbécs; Bárány; Kecske; Disznó és malacz
  • Vadak, vadászatok - Vadászatok; Erdei disznó; Az őz az erdő hercege; A szarvas az erdő királya; Nyúl; Vadmadarak
  • Halak - Halászat; A magyar angolna; Angvilla; Viza; Csuka; Posár; És a többiek
  • Csigák, békák, rákok
  • Étkek zöldségből
  • Tejes és túrós étkek
  • Fényes liktáriumok és más édességek
  • Bor, sör, pálinka – és kávé
  • A lakoma zárása

 

A szerzővel készült interjú itt olvasható el. 

További olvasmányok és régi receptek a Facebookon itt

Egy kiadói részlet a lenti mellékletben olvasható. Aki komolyabban szeretne elmélyedni a témában, annak Benda Borbála Étkezési szokások a 17. századi főúri udvarokban Magyarországon c. disszertációját ajánljuk figyelmébe, amely online elérhető gazdag képanyaggal.

Magazinmelléklet: 
CsatolmányMéret
PDF icon Fejedelmi lakom_lapozz_bele.pdf75.52 KB

Egy új berlini kiállítás: Élet Luther után

Az evangélikus lelkészlak kultúrtörténete - a kezdetektől máig

Október 25-én nyílt meg a Deutsches Historisches Museum Leben nach Luther (Élet Luther után) c. kiállítása,  amely révén a berlini Német Történeti Múzeum ismét egy fontos művelődéstörténeti témát jár körbe. Az evangélikus lelkészlak mint a keresztény életvitel és a művelt polgári világ bölcsője áll a tárlat középpontjában. A kiállítás a "hely" kialakulását, a koraújkor óta betöltött szerepét vizsgálja a német történelem és politika tükrében.

A korai időszakra vonatkozóan képi és tárgyi emlékeken keresztűl igyekszik a kiállítás bemutatni a lelkészlak átalakulását, míg kulturális és tudományos szerepét nyomtatott könyvekkel illusztrálja. A lelkészlak modern történetét pedig fényépeken és archiv filmfelvételeken keresztűl jeleníti meg, elsősorban annak politikai szerepére koncentrálva, különösen a totális rendszerek időszakaiban. A kiállítás kitekintést ad a lelkészlak jelenben betöltött szerepére is. Érdemes azt is felidézni, miért olyan fontos kérdés ez Németországban: jelenlegi köztársasági elnöke ugyanis evangélikus lelkész volt korábban, ahogyan a jelenlegi kancellár édesapja is. Talán az sem érdektelen, hogy mindketten a keleti országrészből származnak.

A Németországi Evangélikus Egyház (EKD) támogatásával megvalósuló rendezvényhez 248 oldalas katalógus is társul.

További részletek itt.
A kiállítás virtuális túrája itt látható.

 

 

 

 

Galilei csillagának hamis hírnöke

Hamisítványnak bizonyult Galileo Galilei Sidereus Nunciusának 2005-ben felbukkant korrektúrapéldánya. A könyvet piacra dobó szélhámos interjút adott a The New Yorker újságírójának

A betlehemi csillag elhaladtával egy másik csillag tündökléséről és elhalványulásáról is beszámolhatunk. Galileo Galilei Sidereus nunciusa (Velence, 1610) a tudománytörténet egyik legjelentősebb munkája: a távcső segítségével tett felfedezések, a Jupiter holdjainak és mozgásuknak a felismerése, valamint a hold domborzatának és krátereinek leírása alapvetően változtatta meg a kozmoszról alkotott európai világképet. A mű 550 példányban jelent meg a 17. század elején, és fontosságának köszönhetően ezek közül még ma is ismert mintegy 250 példány. A fennmaradt példányok közül azonban egy sem volt olyan különleges, mint az, amelyik 2005-ben került elő és Galileo sajátkezűleg festett hold-ábrázolásait és nyomdai javításait tartalmazta. A new yorki antikváriusnál felbukkant példány nagy hírre tett szert: a könyv külalakja és a címlapon található "Io, Galileo Galilei f[eci]" bejegyzés egyértelműen azt sugallta, hogy a kötet nyomdai korrektúrapéldánya került elő bekötve, Galileo tollrajzaival ékesítve.

Richard Lan, a new yorki antikvárius a biztonság kedvéért több kiváló kutatóval ellenőriztette a felfedezést: Owen Gingerich, a Harvard Egyetem csillagászattörténésze - aki Copernicus De revolutionibus orbiumának első és második kiadásából majd mind a hatszáz fennmaradt példány látta - megerősítette, hogy a kézírás Galileitől származik. Paul Needham, a Princeton könyvtörténésze eredetinek minősítette a kiadást, Horst Bredekamp, a berlini Humboldt Egyetem művészettörténésze pedig az illusztrációk eredetiségét szavatolta, és egyúttal felfedezte Galileót, a jól rajzoló tudóst is a művészettörténet számára, aki a Hold kisebb, távcsőben látható részleteiből alkotta meg az addig soha nem látott részletességű holdábrázolásokat. 

A felfedezések hírét Bredekamp 2007-ben Galilei-könyvében is közzé tette (Galilei der Künstler. Der Mond. Die Sonne. Die Hand, Berlin: Akademie Verlag 2007), amelyben Galileit mint a rajzoló művészt is kutatásai tárgyának tekintette. Bredekamp vezetésével később kutatócsoport is alakult a kötet bejegyzéseinek feldolgozására. Az Accademia dei Lincei szakértője megerősítette, hogy a kötetben található pecsét a Lincei-akadémiától származik, s egy restaurátor-kutató hitelesítette, hogy a papír valóban korabeli. A kutatások eredményét a Galileo's O című kétkötetes munkában adták közre a német kutatók, azt hangoztatva, hogy ilyen alaposságú könyvtörténeti kutatások eddig csak a Gutenberg-Bibliával kapcsolatban folytak.

Egyedül Nick Wildingben, a Georgia Állami Egyetem oktatójában ébredt fel a gyanú, hogy a nyomtatott könyv és az azt kísérő tollrajzok hamisítványok lehetnek. Az első árulkodó jelet nem is egy félrenyomott betű, hanem egy folt szolgáltatta: az állítólag Galileótól származó korrektúrapéldány ugyanis az 1964-ben megjelent hasonmás-kiadás egy barnult foltját is megörökölte a másolás során. Az első felismerést követte a többi, amelyeket aztán már Gingerich és Needham is megerősítettek: az Accademia dei Lincei alapító elnökének, Federico Cesinek a címlapon található pecsétje egy apró részlettel ki volt egészítve (a hiúz szája előtt a vonal össze lett zárva), a címlap másik részletén pedig a periodis szó helyett pepiodis szerepelt, nem csak az állítólagos sajátkezű példányban, hanem egy 2005-ben elárverezett, próbaképpen hamisított, de még nem Galileónak tulajdonított példány címlapján is. Mivel az eladó személye, Marino Massimo de Caro ismert volt, könnyű volt azonosítani a hamisítót, aki ellen közben már a nápolyi Biblioteca dei Girolamini tervszerű kifosztása miatt is eljárás folyt. (E könyvtár igazgatójának egyébként maga az olasz kultuszminiszter nevezte ki a sok baráttal rendelkező hamisítót). 

Nicholas Schmidlének, a New Yorker riporterének sikerült közeli személyes kapcsolatba lépnie a hamisítóval, aki szokatlanul részletes vallomást adott indítékairól és a könyvhamisítás eddig szokatlan technikájáról. Mint kiderült, de Caro fiatal korától megszállott Galileo-rajongó, és ennek köszönhetően döntött úgy, hogy az imádott mester műveinek példányait fogja sokszorosítani. A feladat nem volt könnyű, hiszen a kézisajtó korában előállított könyveket nem egyszerű a modern könyvnyomtatás eszközeivel hitelesen reprodukálni. Papírt - az eredeti kiadáséhoz hasonló vízjelekkel - kézműves papírműhelyekben készíttetett Itáliában, az egykori szedéshez hasonló szövegtükröt pedig a hasonmás kiadás alapján fotopolimer eljárással állított elő Argentínában. Magas savtartalmú tintát a tollrajzokhoz és Galilei bejegyzéseihez Buenos Airesben vásárolt a 19. századból származó, elfekvő készletekből, és ottani festőmesterrel készíttette a tollrajzokat és a címlapon található Galilei-szignót is. A könyvet 250 Celsius fokra hevített sósavgőzben párolta 20 percen át, hogy 400 évvel idősebb hatást keltsen és a fekete tinta rozsdaszínűre váltson, majd Milánóban köttette a művet eredeti barokk kötésbe. Állítása szerint a pecsét és a címlap hibáját szándékosan ejtette, hogy egy "igazi tudós" majd egyszer nyomára bukkanjon. Arra azonban minden bizonnyal nem számított, hogy ez ilyen hamar következik be.

Nicholas Schmidle december 16-án a The New Yorkerben megjelent cikke a hamisítás pontos leírásáról egyre nagyobb döbbenethullámokat kelt Németországban. A Die Zeit mai (december 28-i) számában egy tudósítás jelent meg az ügyről Der gefälschte Mond címmel. A szerző, Hanno Rauterberg értetlenségét fejezi ki, hogyan történhetett meg a csalás. Felteszi a kérdést, hogy vajon a komoly kutatási pénzekkel, szakértőkkel és legújabb technológiákkal támogatott német tudóscsapat hogyan tévedhetett ilyen óriásit. Horst Bredekamp keserűen zseniális mesterműről nyilatkozik, ami bárkit megtévesztett volna, ám az újságíró az amerikai egyetemi tanár, Nick Wilding a tudományos igazságért egyedül vívott harcát állítja ezzel ellentétbe, s közvetíti Wilding véleményét, miszerint Németországban társadalmi vita lenne szükséges ezzel a felütéssel: „Es reicht nicht, den Connaisseur zu spielen”.

A bejegyzés fő forrása: Nicholas Schmidle, "A very rare book: The mystery surrounding a copy of Galileo's pivotal treatise", The New Yorker, December 16, 2013, 62-73.

Másik forrás itt: Giovanna Cordibella-Andrea Albrecht, Tintenfass und Teleskop. Galileo Galilei im Schnittpunkt

Stefano Gattei recenziója a Horst Bredekamp által vezetett projektben megjelent kiadványokról itt.

Christian Steinmetz posztja (GSU Faculty Member Uncovers Fake Book Sold By Corrupt Library Director) itt.

Hanno Rauterberg cikke a 2013. december 28-i Die Zeit-ban (Der gefälschte Mond) itt.

Nick Wilding 2013 folyamán tartott előadásainak a hamisítás részletei megértését segítő prezentációi itt, itt és itt tekinthetők meg.

 

Bibliák és bibliai szövegek Oxfordból és a Vatikánból

Az oxfordi Bodleian Könyvtár és a Vatikáni Könyvtár megnyitotta közös honlapját, amely ritka Bibliákat és bibliai szövegeket tesz digitálisan hozzáférhetővé az érdeklődők számára

A Bodleian Libraries of the University of Oxford és a Biblioteca Apostolica Vaticana közös programban digitalizálták és  tették elérhetővé állományuk egyedülálló Bibliáit és bibliai szövegeit. A források a 2013. december 3-án megnyitott oldalon érhetők el. 

 A 2012-ben elindított és három évig tartó projekt a Polonsky Foundation nagylelkű támogatásával – Dr. Leonard Polonsky elkötelezett híve az információkhoz való demokratikus hozzájutásnak – mintegy 1,5 millió oldal digitalizálását tűzte ki célul. A digitalizálásra szánt kéziratokat és korai nyomtatványokat egy tudósokból álló bizottság választotta ki, akik nem csupán a kötetek tartalmát, hanem azok fizikai állapotát is figyelembe vették. A digitalizálás során jó minőségű, nagy felbontású képek előállítására törekedtek, hogy az érdeklődők kinagyítva is tanulmányozni tudják az oldalakat. A honlapra olyan videókat is feltöltöttek, amelyeken szakértők és támogatók számolnak be a projektről, ezek mellett blogok és esszék segítik az interaktivitást. A honlap angol és olasz nyelven érhető el.

A digitalizált források három fő csoportból kerültek ki: görög kéziratok, héber kéziratok és ősnyomtatványok.

Példák:

ősnyomtatvány – az ún. Kölni Biblia 1478‒1479-ből, Niccolo da Lira margináliáival, a két kötetes gazdagon, 236 színezett fametszettel illusztrált (Vatikáni Könyvtár)

görög kézirat – az ún. Reginensis graecus 1, egy a 10. században keletkezett görög nyelvű Biblia első kötete (a második nem maradt fenn), amit miniatúrái tesznek egyedülállóvá (Bodleian Könyvtár)

héber kézirat – az ún. Széfárd pentateuchus, feltehetőleg Spanyolországban vagy Észak-Afrikában készült pentateuchus a 11‒12. századból, az Ottoboni-családtól XIV. Benedek pápa szerezte meg 1748-ban (Vatikáni Könyvtár)

A honlap és további információ itt.

KVK - Karlsruher Virtueller Katalog

Virtuális adatbázis - összesített online katalógus

A karlsruhei Virtuális Katalógus (KVK - Karlsruher Virtueller Katalog) egy nagy katalógus "meta-kereső", vagyis nem rendelkezik sem saját gyűjteménnyel, sem saját adatbázissal, hanem a világ nagyon sok online katalógusát pásztázza át.  A kereső kiválóan alkalmas digitális tartalmak, például koraújkori nyomtatványok hozzáférhető digitális másolatainak kereséséhez.



A kereső itt érhető el.

Oldalak