A Divided Hungary in Europe I.

Új angol nyelvű tanulmánykötet a koraújkori Magyar Királyságról és Erdélyről

Buda elfoglalásától a karlócai békéig tartó korszakban kíséri figyelemmel Magyarország történetét az A Divided Hungary in Europe című, 2014-ben megjelent angol nyelvű tanulmánykötet. E könyv nemcsak azért tarthat igényt a külföldi olvasók figyelmére, mert angol nyelven íródott: a tervezett sorozat tematikájának legfőbb jellegzetessége ugyanis az, hogy a magyarországi eseményeket egy egész Európára kiterjedő, vallási és kulturális kapcsolatok által meghatározott kontextusban vizsgálja. A sorozat első kötetében közölt tanulmányok ennek a koncepciónak a keretében a külföldi tanulmányutakkal, egyetemjárásokkal, a vallási és intellektuális kapcsolatrendszerek központi személyiségeivel és hordozóival foglalkoznak.

A kötet első részében olvasható írások a korabeli egyetemjárások sajátosságait igyekeznek számba venni. Almási Gábor a kelet-közép-európai peregrinációkat hasonlítja össze: a sziléziai, az osztrák és a cseh területekről, a Baltikum államaiból, valamint Magyarországról és Horvátországról külföldre irányuló tanulmányutakat vizsgálja a célegyetemek, valamint a peregrinációkban részt vevők számát figyelembe véve. Ezt az általános jellegű, bevezető tanulmányt követően az erdélyi viszonyok bemutatása kerül a középpontba. Horn Ildikó az erdélyi elit tanulmányútjait elemzi, két periódusra bontva kutatásának eredményeit: az 1566 és 1599, valamint 1613 és 1690 közötti időszakokat különbözteti meg. Fontos megállapítása, hogy az első korszak tanulmányútjai nem korlátozódtak az országhatárokon belüli területekre, hanem a magyarországi kollégiumok, valamint a cseh, lengyel és bécsi intézmények mellett a padovai, a wittenbergi és a heidelbergi egyetemek is a lehetséges célpontok közé tartoztak (ezt mutatja, hogy az 1566 és 1599 közötti években mind az öt erdélyi kancellár látogatott külföldi egyetemet). A második korszakban aztán szűkülni kezdenek az elit oktatási lehetőségei, a külföldi tanulmányutak egyre ritkábban valósulnak meg. Keserű Gizella szintén egy körülhatárolt csoportra szűkíti kutatását: az erdélyi unitáriusok egyetemjárásait tanulmányozza. Röviden ismerteti az erdélyi és a lengyelországi antitrinitárius közösségek legfőbb különbségeit, majd a padovai és a leideni egyetemek jelentőségére hívja fel a figyelmet. A 16. század második felében a padovai egyetem nagy népszerűségnek örvendett, ami azonban a 17. század elejére megtört, és részben ennek köszönhetően Leiden, illetve egyéb, német nyelvterületen lévő egyetemek vették át a helyét. Bozzay Réka azt a fordulópontot emeli ki tanulmányában, mikor a harmincéves háború csapásainak hatására a heidelbergi és általában a német egyetemek mellett felértékelődik a holland és angliai egyetemek jelentősége a magyarországi és erdélyi reformátusok körében.  A tanulmány főbb részei (ahogy Keserű Gizella írásában is) az egyetemeken oktatott diszciplínákat elemzik. Szabó Péter András szintén az egyetemjárásokat kutatja, eltérően az eddigi példáktól, az Északkelet-Magyarországból (alapvetően tehát evangélikus és nem református közösségekből) Königsbergbe irányuló peregrinációkról számol be.

A kötet második része olyan személyiségekkel és vallási közösségekkel foglalkozik, melyek az egyetemek és külföldi tanulmányutak mellett meghatározó mértékben járultak hozzá az európai intellektuális-vallási hálózatba való bekapcsolódáshoz. P. Vásárhelyi Judit tanulmánya Szenci Molnár Albert személyében rögtön egy ilyen polihisztort állít a középpontba, akinek fordításait és publikációit ez alkalommal meglehetősen hosszú európai peregrinációjának, a református értelmiségi elittel kialakított kapcsolatrendszerének figyelembevételével értelmezi. Egészen más területet tanulmányoz Gömöri György: a 16. század során (többek között Paracelsus és Georgius Agricola látogatásainak köszönhetően) európai távlatú érdeklődésre  szert tett felső-magyarországi bányavárosok helyzetét, külön kitérve a Royal Society tagjának, Henry Oldenburgnak a bányák iránt tanúsított érdeklődésére.

A következő három tanulmány főszereplői mindannyian a  jezsuita rend tagjai. Kiss Farkas Gábor a polihisztor Athanasius Kircher munkásságán keresztül ad átfogó képet a Róma és Magyarország közti vallási és kulturális kapcsolatokról. Paul Shore tanulmánya szintén a jezsuitákkal foglalkozik, méghozzá a Julianus útjáról szóló Riccardus-jelentés újrafelfedezésével (melynek Shore historiográfiai jelentőséget tulajdonít) és ezzel kapcsolatban Martinus Cseles szerepével. Sz. Kristóf Ildikó a nagyszombati jezsuita egyetem almanachjait tanulmányozza, különös tekintettel Szentiványi Márton geográfiai-etnográfiai írásaira, melyek az Európán kívüli világról számolnak be. A tanulmány abból a szempontból tartja jelentősnek az almanachokban megjelent írásokat, hogy azokban keveredik a tudományos ismeretterjesztés a populáris igényeket kielégítő szórakoztatással (jól mutatják ezt az antropológiai elemzések csodás lényekről, torzszülöttekről szóló népszerű beszámolói). A kötetben megjelent két utolsó munka közül Monok Istváné Magyarország helyzetét az európai könyvkiadás tekintetében mutatja be, Király Péter pedig a külföldi zeneszerzőknek a 16. és 17. századi magyarországi zenére gyakorolt hatásáról ír, felhívva a figyelmet, hogy olyan területet vizsgál, ami a rendelkezésre álló források tekintetében még további kutatásokat igényel.

A tervezett sorozat első kötetének talán a legfőbb erénye az, hogy olyan tanulmányokat tartalmaz, melyek meglehetősen sokféle szempontból közelítik meg a tárgyalt korszakban Magyarország és Európa között lévő kulturális kapcsolatrendszert. Érintik a tanulmányutak, egyetemi peregrinációk, a tudománytörténet és a zenetörténet területeit, olyan csatornákat téve ezáltal elemzésük tárgyává, melyeken keresztül a területi egységét elvesztett középkori Magyar Királyság az európai vallási, politikai és kulturális tér szerves része maradhatott.  

Sebestyén Ádám, MA hallgató, ELTE

A Divided Hungary in Europe (Exchanges, Networks and Representation, 1541–1699), Volume I. Study Tours and Intellectual-Religious Relationships (Cambridge Scholars Publishing, 2014)

 

 

 

Hivatalnok-értelmiség a kora újkori Erdélyben

Tudományos tanácskozás és könyvbemutató Kolozsváron 2015. október 10-én

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Kutatóintézete és az MTA BTK Történettudományi Intézete tudományos tanácskozást rendez 2015. október 10-én Kolozsváron a kora újkori hivatalnok-értelmiségről. A konferencia programja megtalálható a mellékletben. Az eseményt könyvbemutató zárja, ahol Kovács András művészettörténész Gálfi Emőke frissen megjelent munkáját ismerteti (A gyulafehérvári hiteleshely levélkeresői 1556-1690, Kolozsvár, 2015).

A konferencia helyszíne: Erdélyi Múzeum-Egyesület előadóterme, Jókai utca 2-4.

 

Magazinmelléklet: 
CsatolmányMéret
Image icon 2015-10-10-Konferencia-plakat2.jpg901.39 KB

Újra megnyílt az eisenachi Luther-ház

Az új állandó kiállítás Luther és a Biblia címmel látható

Két évig tartó felújítási munkálatok után 2015. szeptember 26-án újra megnyílt a látogatók előtt a Luther-ház Eisenachban, ahol a reformátor 1498-1501 közötti iskolás éveiben lakott. Maga a ház az egyik legrégebbi favázas épület a városban, amely sokáig a Cotta család birtokában volt.

A múzeum a Luther és a Biblia című új, multimédiára alapozó állandó kiállítással immár modern atmoszférát áraszt, a Cranach-műhelyből származó festmények mellett a Biblia különféle kiadásai, középkori szobrok, régészeti leletek és a szuvenírek között még Luther playmobil figurája is látható. A reformáció kora kultúrtörténetének sokoldalú bemutatatásával nemcsak a látogatóknak, hanem a tudományos kritériumoknak is meg kívánnak felelni. A kiállításon a bibliafordítások teológiai hátterének megvilágításán túl a Luther-féle fordítás nyelvre, zenére és irodalomra tett hatása is az egyik fontos vezérlő motívum.

Jochen Birkenmeier, a múzeum vezetője és a kiállítás kurátora az apró részletekre is ügyelt. Például egymás mellé helyezett két úrvacsora kelyhet, egyet 1517 előttről, egyet utánról, az utóbbi mérete nagyobb, ugyanis a belé töltött bornak az egész gyülekezet számára elégnek kellett lennie. A kiállítás célja, hogy egy reális Luther-képet mutassanak be, ne egy idealizált hősét, hanem egy olyan nagy hatású teológusét, aki előtt, mellett és után is voltak más jellegű vélemények, Birkenmeier szerint Luther nézeteit meg lehet kérdőjelezni és vitatkozni kell róluk.

Eisenach a felújított múzeummal a reformáció 500. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi események fontos állomása lesz 2017-ben. A négymillió euróval dotált projekt nyomán évi 100 ezer látogatót várnak. A poszt forrása itt.

A 2017-es Luther-évről további érdekes információ a következő német honlapon találhatnak az érdeklődők, a várható magyar rendezvényekről pedig itt olvashatnak.

 

A Pápai Református Gyűjtemények könyvbemutatói

MTA Könyvtár és Információs Központ, 2015. október 21.

Az MTA Könyvtár és Információs Központ szeretettel vár minden érdeklődőt a Pápai Református Gyűjtemények könyveinek sajtóbemutatójára.

  • Köszöntőt mond Babus Antal, a Kézirattár osztályvezetője és Köntös László gyűjteményi igazgató.

Két koraújkori témájú könyv bemutatására kerül sor:

  • Ritoók Zsigmond: A pápai református kollégium diákjai 1585-1861
  • Petrik Iván: "Processus visitationis" - Torkos Jakab egyházlátogatása 1747-ben.

Hudi József a tizenöt éves Acta Papensa című gyűjteményi történeti folyóiratot mutatja be.

A rendezvényen a kiadványok kedvezménnyel vásárolhatók meg. 

Helyszín: Budapest, V. ker., Arany János u. 1., Konferenciaterem

Időpont: 2015. október 21. 16 óra

Kép forrása

 

„Áthoszi” remekek

Ortodox szerzetesek miniatűr faragványainak kiállítása október 25-ig az Iparművészeti Múzeumban

Az ortodox kereszténység liturgikus tárgyai között számos miniatűr jelenetekkel díszített, gyakran fémfoglalatba helyezett puszpáng- és szarufaragvány maradt fönn. Az első ismert darabok a 15. században készülhettek, a műfaj virágkora a 17–18. századra tehető, míg a 19. században lassan hanyatlásnak indult. A roppant türelmet igénylő, apró darabokat legtöbbször szerzetesek faragták, a díszes fémkeretek világi műhelyekben is készülhettek. Mivel az Áthosz-hegy vált a miniatűrfaragás egyik ismert központjává, noha a Balkán-félsziget más monostoraiban is készültek hasonló darabok, a tudományos köznyelv összefoglalóan „áthoszi faragványoknak” nevezi ezt a műtárgycsoportot. Természetesen az északi ortodox vidékeken is készítettek hasonló faragványokat, de gyakran nem fából, hanem csontból és szaruból. A puszpáng anyaga alkalmasnak bizonyult arra, hogy a korábbi századokban elterjedt, csontból és zsírkőből készült faragványokhoz hasonló minőségű tárgyakat készítsenek belőle.

A tárgyak többsége a liturgiában használt talpas és kézikereszt. Mindkettő az ortodox oltár állandó felszerelési tárgya, az előbbinek az oltár közepén, utóbbinak az oltárasztal jobb sarkán van állandó helye, ahonnan felemelve a szolgálattevő pap áldást oszt vele, csókra nyújtja stb. Jelentős számban maradtak fönn faragott medalionok és mellkeresztek is. A nagyobb méretűeket egyházi személyek (papok, püspökök, szerzetes-elöljárók) viselhették (pl. a panagiákat), míg a kisebb méretű kereszteket, amulettszerű faragványokat a hívek is hordhatták. A faragványokat a monostorok árusíthatták, sokszor viszont ajándékként jutottak a templomok, más monostorok birtokába.

Magyarországon több egyházi és közgyűjtemény őriz „áthoszi” faragványokat. A mostani kamarakiállításon az Iparművészeti Múzeum és a Nemzeti Múzeum, illetve néhány magángyűjtemény legszebb, ritkán látható darabjait mutatjuk be.

Az Ars Sacra fesztivál keretében rendezett kiállítás az Iparművészeti Múzeumban látható október 25-ig.

Terdik Szilveszter művészettörténész-muzeológus, a kiállítás kurátora

 

 

Latinság és nemzeti identitás

Angol nyelvű tanulmánykötet bemutatója az MTA Könyvtárában 2015. október 5-én

Latin at the Crossroads of Identity: The Evolution of Linguistic Nationalism in the Kingdom of Hungary  (A latin az identitás keresztútján. A nyelvi nacionalizmus kialakulása a Magyar Királyságban) címmel megjelent tanulmánykötet a 18. századi Magyarországba kalauzolja az olvasót. A latin nyelvnek a magyar politikában, közéletben, kultúrában játszott meghatározó szerepéről szóló, angol nyelvű tanulmányok Almási Gábor és Lav Šubarić szerkesztésében, a Brill Kiadó Central and Eastern Europe című sorozatának 5. köteteként jelentek meg. A könyvet a sorozat egyik szerkesztője, Trencsényi Balázs mutatja be.

Helyszín és időpont:

  • MTA Könyvtár és Információs Központ, Konferenciaterem (II. emelet), Budapest, V. kerület, Arany János u. 1. 
  • 2015. október 5, 17 óra

Kép forrása

 

 

Magazinmelléklet: 
CsatolmányMéret
PDF icon Meghívó - Invitation.pdf813.15 KB
PDF icon címlap - tartalomjegyzék.pdf561.24 KB

Két új kötet bemutatója

A Budapesti Történeti Múzeum új kiadványainak bemutatója október 1-én

A Budapest Történeti Múzeum munkatársai két új kiadványuk bemutatójára invitálják az érdeklődőket.

A Mátyás-templom évszázadait bemutató, még látogatható kiállításuk (amelyről az Obeliscus korábban már tudósított) katalógusát Marosi Ernő művészettörténész, akadémikus mutatja be.

Spekner Enikő "Hogyan lett Buda a középkori Magyarország fővárosa?" című monográfiáját Végh András, a BTM régész-főmuzeológusa ismerteti.

A bemutató ideje: 2015. október 1., csütörtök, délután 3 óra.

Helyszíne: a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma, Gótikus terem

A meghívó itt.

Magazinmelléklet: 
CsatolmányMéret
Image icon Könyvbemutató meghívó.jpg926.03 KB

18. századi ferencesek muzsikája

Hangverseny a pesti ferences templomban október 1-én
A zene világnapján a Pozsonyi Ferences Szkóla (Františkánska schóla Bratislava) ad koncertet a Belvárosi Ferences Templomban.
A hangversenyen 18. századi ferences zeneszerzők művei csendülnek fel, elsősorban P. G. Dettelbach (1739–1818) és Fr. J. Řehák (1742–1815) kézirataiból. A 18. századi  ferences zeneszerzők művei az európai zenetörténet figyelemreméltó gyöngyszemei. Általában egyszólamú férfikarokról van szó, egy vagy két szólóénekessel, orgona, vonóshangszerek és trombiták kíséretével.
A hangverseny szólistái: Gulyás Hilda (szoprán) és Tomáš Šelc (basszbariton), illetve hangszeres előadóművészei: Juraj Tomka (hegedű), Júlia Urdová (brácsa), Gregor Regeš (cselló), Lumír Machek (nagybőgő), Sylvia Urdová (karvezető, orgona), Marek Cepko (orgona), Petr Jurášek és Jaroslav Kocůrek (barokk trombita).
A hangverseny szervezői a pozsonyi ferencesek, az előadás a Szlovák Kulturális Minisztérium támogatásával jött létre.

Az előadás időpontja: 2015. október 1., csütörtök, 19.30.
Helyszíne: Belvárosi Ferences Templom, Budapest, V., Ferenciek tere 9.


 
 

Rókus atya, az ördögűző

Egy "névtelen" 18. századi horvát ferences mentalitása. Bárth Dániel előadása 2015. október 1-én a Sophianumban

A bácskai Zomboron egy horvát származású ferences atya gyógyító-ördögűző pasztorációs tevékenységet végzett a 18. században és emiatt konfliktusba került a kalocsai érsekséggel. Bárth Dániel néprajzkutató, történész, az ELTE docense tart előadást erről az izgalmas témáról az MTA-PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport felolvasóülésén.

  • Helyszín: Sophianum, Budapest, VIII., Mikszáth Kálmán tér 1. 
  • Időpont: 2015. október 1. (csütörtök), 17 óra

Kép forrása

 

Magazinmelléklet: 
CsatolmányMéret
PDF icon Bárth Dániel előadása.pdf417.4 KB

Péter Katalin előadása a 17. századi iskolába járásról

2015. szeptember 29-én a Rebakucsban

A Rebakucs következő szokásos keddi előadását Péter Katalin tartja Az iskolába járás lehetősége és szokása a 17. századi Magyarországon címmel. Az eseményre
2015. szeptember 29-én, kedden, du. 4 órakor kerül sor az Irodalomtudományi Intézet I. emeleti tanácstermében.

Helyszín: MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, 1118 Bp., Ménesi út 11-13.

Az előadás Facebook esemény oldala

Oldalak