Michelangelo bronzszobrai?

Kiállítás és konferencia egy reneszánsz szoborpár új attribúciójáról

Cambridge két eminens tudományos műhelye, az Egyetem és a Fitzwilliam Museum munkatársainak vezetésével jött létre az a kutatási projekt, amelynek célja egy kora újkori bronz szoborpár attribúciójának felülvizsgálata. A jelenleg egy ismeretlen brit gyűjtő letétjeként a Fitzwilliam Museumban lévő alkotások egy 1878-as kiállítás óta ismertek a szélesebb közönség előtt. A párducokon lovagló két ruhátlan férfialakot akkor Michelangelo műveként tüntette fel − a kor szokása szerint valószínűleg a tulajdonos kérésére − a kiállítás katalógusa. A bronzművek gazdája az az Adolph Carl Rothschild báró volt, aki ismert volt finom ízléséről, kiváló kép- és műtárgygyűjteményéről. A híres bankárcsalád nápolyi ágába született, de viszonylag hamar felhagyott a bankárkodással, hogy életét és vagyonát jeles gyűjteménye gyarapításának szentelhesse. Az attribúció azonban a későbbiek során lekopott a „Rothschild bronzok”-ként ismertté vált művekről: az alkotások nincsenek szignálva és nem kerültek elő olyan dokumentumok, amelyek a művészettörténet egyik óriásának szerzőségét bizonyították volna. Az eltelt évszázad során a kiváló kvalitású szobrokat általában a 16. század közepére, második felére keltezték a művészettörténészek, alkotójukként firenzei vagy Firenzében működő mestereket jelölve meg.

A szobrok 2002-ben tűntek fel ismét a Sotheby’s egyik aukcióján, majd ezt követően két fontos kiállításon is szerepeltek. A Frick Collection tárlatán 2003-ban a Firenzében működő Willem van Tetrode (Gugilelmo Fiammingo, 1530 k.−1587 k.) műveként jegyezték, míg a  londoni Royal Academy 2012-es nagyhatású, a bronzszobrászat három évezredes történetét bemutató kiállításán a tárgy ismeretlen, 16. század közepi római mester munkájaként szerepelt. A Cambridge University professzor emeritusa, Paul Joannides művészettörténész 2014 őszén hozta először összefüggésbe a két szobrot egy Michelangelo-segéd vázlatrajzán szereplő ábrázolással. A Montpellier-i Musée Fabre tulajdonában lévő rajzon egy párducon lovagló ifjú látható, a „Rothschild bronzok”-éhoz hasonló jellegzetes, féloldalra forduló pózban. Joannides professzor ekkor vetette fel újra a bronzművek szerzőjeként Michelangelo nevét.

A vizsgálatra nemzetközi kutatócsoportot alakítottak, amelybe a művészettörténészeken kívül restaurátorokat és természettudósokat is bevontak. Az amszterdami Rijksmuseumban, illetve Svájcban elvégzett technikai- és elsődleges anyagvizsgálatok eredményeképpen vált ismertté, hogy a különösen vastagfalú öntvények a 15. század végén, a 16. század elején készültek. Joannides professzor Michelangelo-attribúcióját a warwick-i egyetem anatómiaprofesszorának vizsgálatai is alátámasztják: ő a Michelangelo-rajzok atletikus férfialakjait vetette egybe - azok „3D-sítése” révén - a bronzszobrok anatómiai jellegzetességeivel. A drámai erejű férfiaktok stíluskritikai vizsgálatával egybehangzó eredmények születtek: jellemzően michelangelo-i a figurák hátizmainak kidolgozása, a gerincvonal kialakítása, az elfordított fej és a nyak kidolgozása vagy éppen a lábfefejek megmintázása.

Mindezeket a Fitzwilliam Museumban februárban megnyílt és augusztus elejéig látható kiállításon tárták a széles közönség elé. A kutatók azonban tisztában vannak egy ilyen szenzációszámba menő felfedezés jelentőségével és veszélyeivel is. Michelangelónak ugyanis nem maradt fenn egyetlen bronzműve sem, bár a források alapján legalább két ilyen technikával készült alkotása is volt. Egy francia mecénása számára készült, körülbelül kétharmad életnagyságú Dávid-kompozíciójának a Francia Forradalom idején veszett nyoma, míg a II. Gyula pápát ábrázoló, kétszeres életnagyságú bronzszobra alig néhány évig létezett: anyagából ágyút öntöttek.

Éppen ezért a kutatók, elsősorban a két művészettörténész, Joannides professzor és a Fitzwilliam Museum kurátora, Victoria Avery is óvatosságra int. Ahogyan Avery hangsúlyozza: eredményeikkel, véleményükkel szeretnék a figyelmet ráirányítani a művekre, nyitottan a további vitára. 2015. július 6-án nyilvános konferenciát szerveznek a múzeumban, ahol a kutatócsoport tagjai számolnak be  munkájukról.

A 2016-ban bicentenáriumát ünneplő Fitzwilliam Museum ünnepi Treasured Possessions című kiállítása részeként állította ki a két szépséges bronzszobrot, így akár az amatőr műbarátok is kialakíthatják véleményüket az alkotásokról. A magunk részéről a tárgyak fennmaradásának és a Rothschild-gyűjteménybe kerülésének vizsgálatától várunk új eredményeket. Ebből a szempontból különösen fontos, hogy Adolph Karl Rothschild Nápolyban született és élt, gyűjteményének gyarapításában minden bizonnyal jelentős szerepet játszottak a helyben elérhető, beszerezhető alkotások. Nápoly Bourbon-uralkodóinak gyűjteményei, amelyek nagyobbik részét a casertai Villa Reale-ban őrizték, elsőrangúak voltak. A jelenlegi vizsgálatok is ezt a gyűjteményt valószínűsítik a Rothschild-bronzok forrásaként.

Victoria Avery előadása a szobrokról itt tekinthető meg.