A zsoltártól a rózsaszín regényig

Fejezetek a magyar női művelődés történetéből. A Petőfi Irodalmi Múzeum időszaki kiállításáról

Szabad-e beengedni a nőket a tudományok titkos szentélyébe? Hasznára lesz-e így a családjának, oltalmára-e a társadalomnak? Áldás vagy átok az okos, művelt, a férfiemberrel (még) bölcsesség dolgában (is) vetekedő asszony? 

A mai, modern és felvilágosult ember számára - vélem én, az iskolapadot elégszer koptatott nőszemély, álnaivan - a válaszok egybehangzóan pozitívak... A Kedves Olvasó bizonyára soha nem hallotta még senki emberfia szájából, hogy a nőknek a (családi!) tűzhely mellett a helye. A női okosság és szépség fordított arányosságáról és a művelt nőket valaha ért egyéb megjegyzésekről felesleges is szót ejtenünk, helyette álljon itt  nagy nyelvújítónk, Kazinczy Ferenc véleménye: "Eugenie és Thalie tudós asszonyok nem lesznek, ha én nevelendem; mert ezeket gyűlölöm: de a' Szépet és Jót érezni, 's a' hazát és nemzetet szeretni fogják, 's alkalmatosak lesznek valaha férjeiket buzdítani, hogy azok a' Virgil szavaira fakadozzanak."

Ezzel az idézettel egy olyan kiállításon találkoztam, amely végigvezeti a látogatót a női művelődés ösvényein a kezdetektől a 19. század végéig. Az ösvényeket minden korban a nők társadalomban elfoglalt helye szabta meg. A nők vallásos és világi műveltségéről számos nyugati példát ismerünk: a 4. században élt Alexandriai Szent Katalin a hagyomány szerint teológiai vitákban vett részt, a 14. századi Sienai Szent Katalin Nagy Lajos királlyal levelezett. Beszédes példa a világi női műveltségre, hogy Chrétien de Troyes a 12. században Mária champagne-i grófnő megrendelésére írta A kordé lovagja című lovagregényét. A hazai női kolostorok kódexmásoló apácái közül név szerint ismerjük a Nyulak szigetén élő Ráskay Leát a 16. század elején, aki tudott latinul, és feltételezik, hogy a kolostor könyvtárosa, titkára volt. Fontos megemlíteni apácatársa, Legéndy Kató nevét, aki az 1516-ból származó, Gömöry-kódexben fennmaradt imádságba saját betegségeit, szenvedéseit is beleszőtte, és költői öntudatának bizonyítékaként nevét - Soror Katerina  - is feltüntette. Kinizsi Pál feleségének, Magyary Benignának készült a 15. század végén a nagyvázsonyi pálos kolostorban a Festetich-kódex. A hazai világi női műveltséghez tartozó legkorábbi emlék egy itáliai szerző Aragóniai Beatrix számára írt tanácsadókönyve (ún. női tükör), amelyet Mátyás király felesége Magyarországra indulása előtt vehetett át. Pietro Ransano humanista történetíró a királyné megrendelésére írta meg Magyarország történetét. A 16. század végén bukkanak fel az egyházi énekeskönyvekben világi asszonyok (Dóczi Ilona, Massai Ágnes) versei. A koraújkori magyar nemesasszonyok kivették a részüket a gazdálkodásból, a család, a birtok ellátásából, a betegápolásból, ismerték a kertészkedés, a főzés fortélyait. Ezt tanúsítják a kéziratos, anyáról lányra öröklődő szakácskönyvek, füveskönyvek, orvosi kézikönyvek. 

A 18. század második felétől megszaporodtak a nőknek szánt világi témájú tanácsadó könyvek: gyermekgondozási, gazdálkodási útmutatók. A zsebkönyvek (almanachok) már verseket, elbeszéléseket is tartalmaztak. A 18.-19. század fordulóján jelent meg a Rózsa Szín Gyűjtemény címet viselő, nőknek szánt érzelmes, kalandos regénysorozat. A lányok oktatásának szükségességét is egyre többen elismerték, igaz, legtöbben a nők családban betöltött szerepe miatt: "Azok, akik a legelső és legmaradandóbb érzéseket nyomják a nevelés által a gyenge gyermeki szívbe, miért hogy oly gyakran maguk neveletlenek?" (Kármán József, 1794) Teleki Blanka és Leövey Klára azonban a magasabb szintű női iskoláztatásért és a nők művelődési egyenjogúságáért küzdöttek. 

A hat tematikus egység a női művelődési témájú, rendkívül színes és gazdag kézirat- és nyomtatványanyagból ad kiváló ízelítőt. Ezeket festmények, alvarellek, grafikák, női bútorok, kis keszkenők, hímzések, a Nyulak szigeti kolostor ásatási leletei egészítik ki. A tárlat egésze egy művelt, olvasó, zenélő nő szalonjának otthonosságát sugallja, az asztalkákon, karszékeken és kanapékon, imitt-amott és mindenütt "könyvek" hevernek. Remek ötlet volt a kiállításrendező csapat részéről a nagy, nyitott könyv alakú vitrinek alkalmazása, ugyanakkor a könyvinstallációk padlón való elhelyezése műtárgyvédelmi és balesetvédelmi szempontból sem szerencsés. A hat tematikus blokk kiváló megközelítése a témának, bár a kiállításban nem tudott igazán érvényesülni. A könyv alakú vitrinekre helyezett könyvjelzőn látható szám a tematikus blokk sorszáma, azonban  a kiállítás egésze  tematikus megközelítés helyett inkább a böngészésre alkalmas. Ez nem feltétlenül hiba, bár a különböző korú, egymáshoz nem kapcsolódó műtárgyak együvé kerülése nem segíti elő a befogadást.

A kiállításhoz hasonló című szakirodalom is társul. A tanulmánykötet tizenkét tanulmánya a témával foglalkozó irodalmárok, művelődéstörténészek, művészettörténészek tollából a középkortól a 19. század végéig  az olvasó, alkotó nő történetének egy-egy kis szeletét mutatja be. A kötet második részében a női művelődési témájú kéziratokból, nyomtatványokból és műalkotásokból válogatott a szerkesztő. Fontos és rendkívül hasznos olvasmány a szakma és a témában elmélyülni szándékozó közönség számára egyaránt.

A tárlat plakátján is látható festményen (Kislány írótáblával, Mertz János, 1780, Wosinsky Mór Megyei Múzeum, Szekszárd) egy előkelő viseletbe öltözött lányka bal kezében rózsát tart, jobbjával egy számokkal sűrűn teleírt palatáblára mutat. Vajon rendkívüli matematikai képességel bírt a kislány, esetleg valami titkos jelentése van a számoknak? Ez is egyike a számos, válaszra váró, izgalmas kérdésnek ezen a szép kiállításon.

A zsoltártól a rózsaszín regényig - Fejezetek a magyar női művelődés történetéből. Időszaki kiállítás, Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest, V. kerület, Károlyi utca 16.) Megtekinthető 2014. november 25-ig. 

A kiállítás kurátora: Papp Júlia művészettörténész, MTA BTK Művészettörténeti Intézet

Látványterv: Ágoston István

A zsoltártól a rózsaszín regényig. Fejezetek a magyar női művelődés történetéből: Tanulmánykötet és adattár a Petőfi irodalmi Múzeum és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézete együttműködésében a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett kiállításhoz, szerk. Papp Júlia (Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2014)

Bővebb információ