Zsámboky János unikornis szarva

Zsámboky bécsi műgyűjteményének legdrágább darabját nem tudta eladni

1583-ból származik az a harminc tételből álló inventárium (ma: Österreichische Nationalbibliothek), amely leírja a jelentős bécsi humanista, Zsámboky János (1531‒1584), műgyűjteménye legfontosabb darabjait becsült értékükkel együtt. Eszerint a tárgyakat ‒ antik szobrokat (például egy Priaposz görög termékenységistent ábrázoló szobrot és 12 márványfejet), érmeket, ékszereket, ötvöstárgyakat, drágaköveket, bútorokat, természeti különlegességeket ‒ a bécsi háza alsó szintjén őrizték, és értékük összességében meghaladta Zsámboky nagyszerű könyvtáráét is. A humanista a műtárgyak többségét, csakúgy, mint a könyveket és kéziratokat, külföldi útjain, illetve ügynökök segítségével szerezte be, főleg itáliai műpiacokról.

Az egyik legkülönlegesebb darab egy hatalmas szarv volt, amelyet a korabeli felfogás a mitikus egyszarvúnak tulajdonított. Az unikornis (görög monókeros) a Physiologus (a korai kereszténység idején keletkezett, s a középkor folyamán széles körben elterjedt görög természettani mű) megfogalmazása szerint képes a mérgezett vizet a szarvával semlegesíteni. Az emberektől óvakodó állatot azonban csak egy szűz lány segítségével lehet elfogni, akinek az ölébe hajtja a fejét. Utóbbi jelenet középkori ikonográfiai népszerűségét a 2008-ban az Iparművészeti Múzeum kiállított, Mátyás király egykori gyűjteményéből származó, az unikornist és a szüzet ábrázoló majolikatányér is bizonyítja, amely ma a new yorki The Metropolitan Museum of Art-ban található. 


Az unikornisról Zsámboky is írt emblémáskönyvében (Johannes Samubus, Emblemata cum aliquot nummis antiqui operis. Antwerpen: Plantin, 1564, 166.), ahol a szerző a szarv méregtelenítő hatásáról és a királyok kincstárát ékesítő szerepéről emlékezik meg.

A szarv valójában az északi-sarki vizekben élő cetféle emlős, a narvál fogból módosult agyara volt, de erre csak a 17. században jöttek rá, s tárták a közvélemény elé. A másfél-két méteres hosszúságú, vékony, elegáns szarvakhoz nehéz volt hozzájutni, árukat csak a leggazdagabbak tudták megfizetni. Így általában uralkodói, hercegi gyűjteményekben tűntek fel a 14‒15. századtól kezdve. I. Ferdinánd német-római császárnak és magyar királynak II. Zsigmond Ágost lengyel király ajándékozott egyet 1540-ben, amely attól kezdve a Habsburgok egyik elidegeníthetetlen kincsének számított, s ma is a bécsi Kunsthistorisches Museum kincstárában látható.

Zsámboky az 1570-es évek végén fellépő súlyos anyagi gondjai miatt gyűjteményei felszámolására kényszerült. Míg könyvtára és kéziratai nagy részét 1578-ban eladta II. Rudolf császárnak 2500 tallérért, addig a műgyűjteményt nem tudta egyben értékesíteni. Többeknek is felkínálta tárgyait, így például 1581-ben a müncheni választófejedelemnek az érmeit 2000, a márványfejeket 400, s a szarvat – amelyről rajz is készült – 5000 tallérért. Ugyanebben az évben Joachim Camerarius nürnbergi humanistát is tájékoztatta a megvásárolható szarvról, de úgy látszik, neki sem kellett. Végül 1584-ben a végrendeletében említi Zsámboky az immár „csak” 3000 tallérra tartott darabot, amit Velencébe vitette abban a reményben, hogy készpénzre és antikvitásokra cserélheti.

Halála után a műgyűjtemény néhány antik darabját 1585-ben Prágába, II. Rudolf udvarába szállították, ezek egyikét-másikat 1587-ben a császár végül megvette Zsámboky özvegyétől. A többi tárgy, így az unikornis szarv további sorsa nem ismert. Bécsben a Kunsthistorisches Museumban még másik két unikornis szarvat őriznek, talán az egyik Zsámbokyé volt.

AJánlott olvasmányok:

Viskolcz Noémi,

„Zsámboky János műgyűjteménye”, in Magyar Művelődéstörténeti Lexikon, minden kor a főszerkesztő Kőszeghy Péter LX. születésnapjára, ed. Bartók István, Csörsz Rumen István, Jankovics József, Szentmártoni Szabó Géza, (Budapest: Balassi, 2011), 287–290.

Christian Gastgeber, "Einhorn in Wien zum Verkauf. Ein Bericht von Johannes Sambucus aus dem Jahr 1581", Biblos (2013) No. 2, 29-35.

Magazinmelléklet: 
CsatolmányMéret
Image icon zsamboky.egyszarvu.jpg102.04 KB