Szent István lovagjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Szemet gyönyörködtető, tündöklő rendjelvények, pompás festmények és páratlan relikviák mesélnek a rend történetéről

A Szent István Rendet 1764-ben alapította Mária Terézia magyar királynő, osztrák főhercegnő. Jelmondata (Publicum meritorum praemium, azaz: A köz szolgálatában szerzett érdemek jutalma) arra utal, hogy a polgári érdemek megjutalmazására szolgál. Az uralkodónő szándéka szerint elsősorban a magyaroknak szeretett volna a kedvében járni, ezt tükrözi az államalapító királyra utaló elnevezés, a nemzeti színű rendi díszöltözet és rendjelvény is. A Szent István Rend alapszabályát egy magyar főméltóság, Esterházy Ferenc gróf, udvari kancellár dolgozta ki.
A kiállítás első termében a korábbi, magyar uralkodói alapítású rendeket is megismerhetik a látogatók. A Károly Róbert alapította Szent György Lovagrend egyetlen fennmaradt emlékét, az eredeti, pergamenre írt, viasz függőpecséttel ellátott alapítólevelét állították ki. A Luxemburgi Zsigmond király által alapított  Sárkányrend jelvényét, a farkával önmagát megfojtó sárkánykígyót Báthory Miklós váci püspök 15. századi, márványba faragott címerén is megcsodálhatjuk, ám a kiállítás egyik legkülönlegesebb darabja maga a Sárkányrend jelvényének töredéke. Az aranyozott ezüstsárkány részlete, amely csak nemrégiben bukkant fel, és került vásárlás útján a Nemzeti Múzeumba, az egyetlen ilyen sárkányrendi jelvény a világon.   Ugyanebben a tárlóban a Habsburg-házhoz kötődő Aranygyapjas Rend pompás rendjelvényeit és láncát is megcsodálhatjuk.  

A Szent István Rendet számos közéleti személyiség, művész, festő, író kapta meg. A külföldiek, elsősorban a Habsburg uralkodók szövetségesei, és a belföldi kitüntetettek (művészek, közéleti személyiségek) egyaránt büszkén viselték. A külföldi díjazottak között a magyar történelemben nem éppen pozitív hősként számon tartott személyek is szerepelnek, mint Haynau, vagy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik leverője, I. Miklós orosz cár. 1867-ben, a kiegyezés alkalmával a magyar kormány a magyar kultúra kiválóságait is díjazni akarta. Arany János viszont csak húzódozva fogadta el a rend kiskeresztjét. A tárlaton olvasható saját kezű levelei is bizonyítják, hogy mennyire idegen volt egész valójától ez a kitüntetés. A csillag-hulláskor című versfüzérében olvashatjuk: 

"Járnak hozzám méltóságok / Kötik rám a méltóságot / Megbocsásson méltóságtok / Nem érzek rá méltóságot."

Végül kénytelen volt elfogadni a jelvényt, de soha nem viselte: 

"Én is, a mit sorsom rám mért / Elszenvedem - a hazámért!"

1896-ban, a millenium alkalmával három kiemelkedő festőművész kapta meg a rend kiskeresztjét: Benczúr Gyula, Lotz Károly és Munkácsy Mihály. Benczúr a kiállításon látható saját teljes alakos portréján a rend kitüntetésével jelenik meg a vásznon, a "művész és grand seigneur" rubensi prototípusának megszemélyesítőjeként. 

A rendi díszöltözet gallérja a 18. század (MNM) és vármegyei koronaőrző bandérium tarsolya, 1790 (MNM)A rend, amely az idén alapításának 250. évfordulóját ünnepli, kétszer is megszűnt: először az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásakor,  majd a jubileumi Szent István Évben, 1938-ban történt felújítását követően 1946-ban. 2011-ben Magyar Szent István Rend néven alapította újjá a magyar országgyűlés, így a mai napig a legrangosabb magyar kitüntetés. A neves külföldi és magángyűjteményekből, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum gazdag anyagából gondosan válogatott 400 műtárgy elegánsan mutatja be ezt a 250 évet.

Szent István lovagjai. A legrangosabb magyar kitüntetés 250 éve. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest. Kurátorok: Pallos Lajos és Gödölle Mátyás. Megtekinthető 2014. augusztus 31-ig. 

Címlapkép forrása

A Sárkányrend jelvényéről készült kép forrása