A Salgó-gyűjtemény ötvösművei

New York, Metropolitan Museum of Art, 2015. április 6-október 25. között

A világ egyik legjelentősebb múzeuma 2010-ben egy számunkra is fontos gyűjteménnyel gyarapodott. Nicolas Salgo örökösei ekkor adományozták az intézménynek azt a mintegy 120 darabból álló ötvösgyűjteményt, melyből a napokban nyílt kiállítás a múzeum Wrightsman Galériájában.

Nicolas Salgo (Salgó Miklós) 1914-ben született Budapesten. Diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg, majd  Weiss Manfréd Művek alkalmazásában dolgozott előbb Budapesten, majd Svájcban. 1939-ben költözött az Egyesült Államokba, ahol nagyon sikeres vállalkozó lett. A légi- és textiliparban, valamint az ingatlanfejlesztésben volt érdekelt, többek között a híres-hirhedt Watergate Building is neki köszönheti létrejöttét. Salgo az 1980-as évektől volt az amerikai kormányzati szervek tanácsadója, elsősorban Kelet- és Közép-Európát érintő kérdésekben, 1983‒1986 között az Amerikai Egyesült államok budapesti nagykövete volt.

Hatalmas vagyonából igen jeles műgyűjteményt hozott létre. A kínai művészet, a francia bútorművészet és grafikák gyűjtése ugyanúgy érdekelte, mint a gyűjtemény egyik fő súlypontjának tartott magyar képző- és iparművészet. Elsősorban budapesti diplomáciai szolgálata idején gyűjtötte 19-20. századi magyar festők elsőrendű képeiből álló jeles kollekcióját.

A Salgó-örökösök adománya révén a MET ‒ amint azt a múzeum honlapján büszkén hirdetik ‒ Magyarországon kívül a legjelentősebb emlékegyüttest birtokolja a témában. A 15‒19. század között készült, döntően világi ezüstműveket tartalmazó gyűjtemény jelentősége korábban is ismert volt. Ebben nagy része volt a gyűjtemény 1986-an megjelent katalógusának, melynek szerzője H. Kolba Judit, a Magyar Nemzeti Múzeum muzeológusa. Salgó elsősorban a műkereskedelemben vásárolt: sok és jelentős tárgy jutott hozzá az 1970-1980-as évek jelentős aukcióin. A gyűjtemény egyik fontos csoportját alkotják azok a tárgyak, melyek egykor Andrássy Géza tulajdonában voltak. Andrássy gyűjteménye jól ismert a szakma előtt: számos 19-20. századi kiállításon szerepeltek tárgyai. A második világháborút követően a családnak sikerült a gyűjteményt kimenekítenie elkobzott csehszlovákiai birtokaikról. A tárgyak ezt követően jelentek meg a  műkereskedelemben. A  művek között nem csak az Andrássyak családi tulajdonaként öröklődött művek voltak; ennél jelentősebb számban szerepeltek a kollekcióban olyan világi és liturgikus tárgyak, melyeket Andrássy vásárlás révén szerzett meg. Ezek között található néhány különösen kiemelkedő mű is. Így például az az erdélyi emlékanyagban egyedülálló tál ‒ egy egykori lavabo, azaz kézmosó-készlet tartozéka ‒ melynek közepét Gyerőfi Borbála címere és 1694-es évszám díszíti (ld. a nyitóképet). De további ritka típusok is megtalálhatók e gyűjteményben: ezek közé tartozik az  egykor Bánffy György tulajdonában volt két gyönyörű kancsó, melyek karcsú nyaka végén rostélyos kiöntőcsőr található. 

Bár ezúttal nem készült nyomtatott katalógus a kiállításhoz, érdemes felkeresni a múzeum honlapját a tárgyak részletes leírásáért, fényképeiért és a gyűjtőről szóló filmért.

Hungarian Treasure: Silver from the Nicolas M. Salgo Collection.

A kiállítás kurátora: Wolfram Koeppe