Robert Evans az ELTE díszdoktora lesz

Május 9-én az ELTE díszdoktorává avatják az oxfordi kutatót

Az ELTE doctor et professor honoris causa címet adományoz a közép-európai és magyar koraújkori történelem egyik legjobb ismerőjének és legtekintélyesebb külföldi kutatójának. Robert Evans a hagyományoknak megfelelően a Pázmány-napon veszi majd át négy másik kutató társaságában a kitüntető címet.

Az Ünnepi Közgyűlés helye és időpontja:

ELTE Aula Magna (1053 Budapest, Egyetem tér 1–3. I. emelet)
2014. május 9. 10:00

A közgyűlés meghívója a programmal itt érhető el.


A rendezvény szervezőinek méltatása szerint, "Robert John Weston Evans történészprofesszor az utóbbi években az Oxfordi Egyetemen az Oriel College tanára és a modern történelem Regius Professora volt. Munkásságának középpontjában a Habsburg-birodalom 1526 és 1918 közötti története áll, a magyar történelem egyik legismertebb és legtekintélyesebb külföldi kutatója. Tanulmányaiban különös figyelmet szentel a nyelv szerepének a történelmi fejlődés során. Jelenleg elsősorban Magyarország 1740–1945 közötti történetével foglalkozik. Oxfordban jelentős magyar kört épített fel, kiterjedt támogatást adott a Nagy-Britanniába látogató magyar kutatóknak, egyetemi hallgatóknak, 1987-ben támogatta az oxfordi Magyar Társaság létrehozását és annak működését mindvégig segítette. „Az első világháború keletkezése új megközelítésben” című díszdoktori előadását „A háború, amely megszüntet minden háborút” című rendezvény részeként tartja 2014. május 8-án a BTK-n."

A magyar történettudomány sokat köszönhet Robert Evansnek, hiszen a külföldi tudományosság sok tekintetben az ő könyvei révén ismerhette meg Magyarország koraújkori történetét, másrészt az egész régiót ő ismertette meg tüzetesebben az angolul olvasó szakmai közvéleménnyel. Műveinek fontos tanulságai vannak a hazai történetírás számára is, amelyek közül az egyik legfontosabb talán a 16-17. századi Magyarországnak az utóbbi évtizedekig kevésbé hangsúlyozott, vagy egyenesen elhallgatott sokrétű beágyazottsága a Habsburg-monarchiába, illetve az egész közép-európai régióba. Kutatásai a térség társadalmi, művelődési, politikai és vallási viszonyaira egyaránt kiterjedtek, és ehhez a régió forrásnyelveit (köztük a csehet és a magyart) is elsajátította, eredményeit azonban mindig szélesebb regionális kontextusban igyekezett értelmezni és átfogó módon közreadni. Összefoglaló munkái, különösen a II. Rudolf prágai udvarának kulturális életét úttörő módon bemutató munkája (Rudolf II and His World: A Study in Intellectual History, 1576-1612, 1973) révén a nyugat-európai és angol eszmetörténeti kutatások számára is új irányokat jelölt ki. Kutatásai során mindig kihangsúlyozta Közép-Európának az Európa egészére kifejtett hatását és kiemelkedő fontosságát az összeurópai eszme- és művelődéstörténeti jelenségek szempontjából. Ebben a törekvésében tanítványai, köztük több neves kutató történész (Howard Hotson, Greame Murdock) is követték. 

Robert Evans az utóbbi időben már a koraújkor utáni időszak történelmével is foglalkozik, vagyis kutatásai lefedik immár az általa inkább csak poszt-középkorinak (postmedieval) nevezett időszak egészét. Ezen kívül érdeklődési köréhez tartozik Wales története és a helytörténet is. A Habsburg monarchia történetéről szóló monográfiájának lefordítása (The Making of the Habsburg Monarchy, 1550-1700 : an Interpretation, 1979) mai napig adóssága a magyar történettudománynak, rövidebb írásai közül is sajnálatosan kevés olvasható magyar fordításban. Az Obeliscus folyóirat egy későbbi számában ezt a hiányt igyekszik majd szerény mértékben pótolni egy fontosabb cikkének magyar nyelvű közreadásával. Addig is olvasóink figyelmébe ajánljuk Deák Ágnesnek Robert Evans-szel készített korábbi interjúit (Aetas, 1993/4, 2006/4), valamint Szijártó Istvánnak Robert Evans legfrissebb összegző kötetét (Austria, Hungary, and the Habsburgs: Central Europe c.1683–1867. Oxford, 2006) is tárgyaló kétrészes recenzióját (1, 2). 

Az Obeliscus szerkesztősége ezúton is gratulál Robert Evans-nek és kíván további eredményes munkát!