Menny és pokol a barokk kori ember életében

Báthory Orsolya könyvismertetője

Az MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport 2013. április 5–6-án rendezte meg Budapesten sorrendben a hatodik Lelkiségtörténeti Konferenciát Menny és pokol a barokk kori ember életében: a mindennapoktól a műalkotásokig címmel. A menny, a pokol, és ami köztük van (a purgatórium) hálás témának bizonyult 36 előadás hangzott, amelyek közül 26 jelent meg végül nyomtatásban. A könyvet a téma kínálta lehetőségekből következően sokszínűség és változatosság jellemzi.

Ha a kötetben szereplő írásokat műfaj, szövegtípus szerint csoportosítjuk, prédikációval foglalkozó tanulmányokból találjuk a legtöbbet. Ide sorolható Bitskey István Pázmány prédikációit vizsgáló írása, hasonlóan Déri Eszternek a jezsuita Kiss Imre Esterházy Sándor felett elmondott halotti beszédét elemző tanulmánya. Ugyancsak ehhez a témához kapcsolódik Hubert Ildikó, aki Gasparóczky Ferenc prédikációira hívja fel a figyelmet; Maczák Ibolya Stankovátsi Leopold mariánus hitszónok kompilációs technikáját vizsgálja; Komáromi Csipkés György pokolról és mennyről szóló beszédeit pedig Oláh Róbert összegzi. Az előbbiekhez képest valamivel általánosabban közelít a témához Mercs István, aki a késő barokk prédikációirodalom pokol- és purgatóriumképéről szolgál adalékkal.

Továbbmenve újabb műfaji szempontú csoportosításként az énekeskönyveket emelném ki: Bogár Judit a pokol, purgatórium és mennyország megjelenését vizsgálja a Dőri és Vépi énekeskönyv népénekeiben; Szádoczki Vera pedig Kájoni János Cantionaléjából szemezgetve elemzi a túlvilági témájú verseket. A tanulmánykötet csupán egyetlen szerzője, Bajáki Rita fordult az imádságoskönyvek felé, mégpedig az 1620-ig megjelentekben vizsgálva a túlvilág-ábrázolást. A tágabb értelemben vett meditációs irodalomhoz kapcsolódó tanulmányok közé sorolhatjuk Petrőczi Éva publikációját Pápai Páriz Ferenc ars moriendijéről (Pax sepulcri), valamint Voigt Vilmos tanulmányát a protestáns meditációs és emlékirat-irodalomról (különös tekintettel Ecsedi Báthory Istvánra). Két néprajzi kutatásokon alapuló, látomásokkal foglalkozó munka is olvasható a kötetben: Szigeti Jenő, illetve Tóth Sándor tollából. Előbbi forrásanyagai 18. századi szövegek, utóbbié Tar Lőrinc története és a Júlia szép leány című ballada voltak. A konferenciakötet négy írása a vallási élet közösségi vonatkozására, megnyilvánulására irányul: az első ilyen Farmati Annának a 18. századi kolozsvári Szentháromság társulattal foglalkozó kutatása; ugyancsak e század szentesi református gyülekezetének túlvilágról való elképzeléseit összegzi Hegyi Ádám; hasonló szempontból vizsgálja a grádistyei horvátok szövegeit Horváth Sándor. Bár előbbi háromhoz nem szorosan illeszkedik, negyedikként mégis idesorolhatjuk Száraz Orsolya jezsuita népmissziókról írt tanulmányát.

A műfaji diverzitást jól mutatja a további publikációk alábbi felsorolása: Bíró Csilla Andreas Pannonius Énekek éneke-kommentárjának angelológiájával Bretz Annamária tanulmánya Bod Péter mennyországképét vizsgálja a Szent Hilárius kapcsán, Frauhammer Krisztina pedig Martin Cochem Krisztus-életrajzának pokolra történő utalásait elemzi. Közel tizennégy oldalas melléklettel olvasható Réger Ádám részletes komparatív munkája a Dialógus és a Tintinnabulum forrásának pokolábrázolásáról.

A túlvilág téma képzőművészeti való megjelenésére szolgál például Barna Gábor gazdagon illusztrált publikációja a 17. századi kegyképekről, különös tekintettel Nagy István, az egykori magyarpécskai naiv festő monumentális túlvilágképzetét megörökítő máriaradnai képre, amely Szűz Mária mellett a purgatóriumban tisztuló lelkeket is megjeleníti. Ugyancsak itt emelem ki Nagy Levente tanulmányát, amelyben nem csupán a román nyelvű Cigányiász című eposz keletkezési körülményeivel, a menny- és pokoljárás történetével ismerkedhet meg részletesebben az olvasó, hanem képzőművészeti párhuzamként a hurezi kolostor freskóit is megtekintheti.

Báthory Orsolya MTA - PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport tudományos főmunkatársa

A kiadvány elérhető: itt.