Megjelent az Esterházy-kincstár műtárgyainak szakkatalógusa

Thesaurus Domus Esterhazyanae II

Régen várt, fontos kiadvány jelent meg a napokban: az Esterházy-kincstár műtárgyainak szakkatalógusa. Helyesebben az egykori fraknói kincstárnak az első világháború után a budapesti Iparművészeti Múzeumban letétbe helyezett műtárgyainak katalógusa. Esterházy Miklós herceg döntése értelmében 1918-ban Budapestre vitték a kincstár legértékesebb, legjelelentősebb darabjait. 1919 áprilisában a Tanácsköztársaság kormányának rendeletére további 347 műtárgyat szállítottak a fővárosba. Miklós herceg 1920-ban kötött letéti szerződést az Iparművészeti Múzeum igazgatójával, Végh Gyulával a kincsek méltó elhelyezésére.  A tárgyak "testi épségét" nem sikerült a múzeumnak teljes mértékben megőriznie, de ez nem a muzeológusokon múlt. 1944 telén a herceg kívánságára Pestről a budavári Esterházy-palotába menekítették a tárgyakat. Az épületet a következő év januárjában súlyos bombatalálat érte: az összeomló palota maga alá temette a kincsekkel telt ládákat. A Gerevich László művészettörténész által 1948-1949 fordulóján vezetett feltáró munkák hozták felszínre a romos tárgyakat, melyeket egy kisebb kerülőt követően visszaszállítottak az Iparművészeti Múzeumba.

A múzeum azóta végzi az igen súlyos károsodást szenvedett műtárgyak restaurálását, tudományos feldolgozását. A heroikus küzdelemnek köszönhető, hogy ez a páratlan jelentőségű együttes ma is létezik, és nem csupán különálló műtárgyakként, hanem gyűjteményként is értékelhető. A restaurátorok sok esetben e műveken kísérletezték, fejlesztették ki azokat az eljárásokat, amelyekkel a viseletek, díszfegyverek, zománcos és drágaköves ékszerek, elefántcsont faragványok és drágakőből csiszolt ötvösművek új életre keltek. A munka gyümölcse sokára érett be: az 1920-as évektől folyamatosan, állandó kiállításon látható kincstár darabjai a 20. század végétől váltak ismét kiállítások meghatározó műveivé, a kétezres évek elejétől pedig szinte egymást követték a gyűjtemény különböző egységeit bemutató tárlatok. A restaurálási munkával párhuzamosan folyt az emlékek művészettörténeti feldolgozása is. A számtalan szakcikket, ismertetőt és kiállítási katalógust 2010-ben koronázta meg a textilgyűjtemény szakkatalógusa (Az Esterházy-kincstár textíliái az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében), amely 2013-ban angolul is megjelent.

Most pedig itt üdvözölhetjük a Thesaurus Domus Esterhazyanae-sorozat újabb, második (sorszám szerint első) kötetét: az ötvösművek, fegyverek, órák, ékszerek, és ritka, egzotikus anyagokból készült raritások kritikai katalógusát. Az Esterházy-kincstár történetének, tárgyainak talán legavatottabb ismerője, Szilágyi András jegyzi a kötet két bevezető tanulmányát a kincstár történetéről és állományának kialakulásáról. Az egyes tételeket annotált bibliográfia, a kötetet pedig gazdag forrás- és névmutató, valamint egy irodalomjegyzék egészíti ki.

A kötetet Lengyel János tervezte csakúgy, mint a textil-katalógust, és ezúttal is áttekinthető, jól használható, gyönyörű kiadvány került ki a keze alól. Említsük meg az élő, soha nem látott részletekkel szolgáló, kitűnő fényképek alkotóját, Áment Gellértet is.

Az Esterházy-kincstár textíliái az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében, ed. Pásztor Emese (Thesaurus Domus Esterhazyanae, II) (Budapest: Iparművészeti Múzeum, 2010)

Műtárgyak a fraknói Esterházy-kincstárból az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében, ed. Szilágyi András (Thesaurus Domus Esterhazyanae, II) (Budapest: Iparművészeti Múzeum, 2014)