Koraújkor és Open Access

Klaus Graf történész blogbejegyzése

A nyolcadik alkalommal megtartott Nemzetközi Open Access Hét alkalmából Klaus Graf (történész-levéltáros, Aachen/Freiburg) jelentetett meg egy írást az aacheni RWTH Frühneuzeit-blogján Koraújkor és az Open Access (Frühe Neuzeit und Open Access) címmel. Graf egy 2009 óta folyó diszkusszió keretében áttekintést ad a jelenlegi helyzetről. Alapállítása, hogy a frissen megjelent tudományos történeti publikációk kevesebb mint 10%-a kerül fel szabad felhasználásra a világhálóra, és ebben évek óta nincs előrelépés.

A német középkort tekintve több hozzáférés biztosított, mint a koraújkor kutatás tekintetében – a Monumenta Germaniae Historica forrásai és a Deutsches Archiv folyóirat hosszabb ideje ingyenesen hozzáférhetők, ehhez társul a Konstanzer Arbeitskreis jeles Vorträge und Forschungen sorozata, amelynek azonban nincs párhuzama a koraújkorra vonatkozóan. Természetesen léteznek fontos oldalak: perspectivia.net, a mainzi Leibniz-Institut digitális ajánlata, ugyanakkor a Bayerische Staatsbibliothek által felügyelt historicum.net koraújkoros része alig működik. Vagyis míg a koraújkoros források egyre szélesebb körben elérhetővé válnak, addig a feldolgozásuk szabad közzététele inkább csak stagnál.

Az Open Access "arany" útja

Azokat a publikációkat nevezik "arany"-nak, amelyek késedelem nélkül, ingyenesen és szabadon felhasználhatóan állnak az olvasók rendelkezésére. Koraújkoros területen nincs fontos német nyelvű Open Access folyóirat. A Zeitschrift für Historische Forschung című folyóirat egyetlen tanulmányért 28 USD-t kér 48 óra időtartamra. A többiek (ld. az itt felsorolt listát: Digitalisierte Zeitschriften der Geschichtswissenschaft) csak késleltetve kínálják fel a szabad hozzáférés lehetőségét. Ha a Directory of Open Access Journals koraújkoros ajánlatait tekintjük, 14, jobbára ismeretlen címet találunk, köztük például a Journal of Early Modern Studies-t (Firenze University Press), amely főleg Shakespeare-rel foglalkozik. Angol és amerikai területen még rosszabb a helyzet. Az Oxford University Press egy napos használatért 39 USD-t kér. Valamivel jobban néz ki a helyzet Franciaországban. A régebbi folyóiratok - bár nem túl áttekinthetően - megtalálhatók a Gallicában, és érdemes koraújkoros szempontból megnevezni a Persée-t, a Revues.org-ot és a CAIRN-t. Lassú javulás azért várható, például a 2015 őszén megindult Open Library of Humanities ígérete szerint felvesz nem angol nyelvű tanulmányokat is.

„Arany” könyvek

A De Gruyter 17367 történeti tárgyú publikációja közül 155 hozzáférhető szabadon (kevesebb mint 1%). A legjobb a helyzet az osztrák „piacon”, köszönhetően annak, hogy az osztrák kutatási alap, az FWF megköveteli a támogatott projekteknél a nyílt hozzáférésű publikációt: az FWF-E-Book-Library oldalon számos koraújkoros mű elérhető.

Zöld út a repozitoriumoknak

Az Academia.edu és más Facebook- vagy közösségi oldal jellegű ajánlatok fontos hozzáférési források, de lassan nyernek teret, és csak kevésbé ismertek az olyan egyéni kezdeményezések, mint Beat Rudolf Jenny bázeli Frühneuzeit-Studien-je. Itt az ideje, hogy egy olyan történettudományi repozitórium jöjjön létre, mint a művészettörténészek számára az Artdok für die Kunstgeschichte. A labda most a Bayerische Staatsbibliothek oldalán pattog, amely már évek óta üzemelteti a "Kelet-Európa virtuális szakkönyvtárat" (Virtuelle Fachbibliothek Osteuropa), de általános történettudományból nincs hasonló tárhelye. A nemzetközi színtéren sincs hasonló online repozitórium a koraújkori kutatások számára.

Graf azzal a kéréssel fejezi be áttekintését, hogy tudósítsunk az újabb Open Access lehetőségekről, illetve magunk is tegyünk a minél szélesebb körben elérhető szabad információkért.

Klaus Graf bejegyzése itt olvasható.