A holló, a gyűrű és a sárkány jegyében

Nagy Levente kötete a lengyel, magyar és román Corvinus-genealógiákról fontos összehasonlító tanulmány a kelet-közép-európai dinasztikus gondolkodás történetéről

A Hunyadi–Corvinus-genealógia kialakulásával és kelet-közép-európai hagyományozódásával foglalkozik Nagy Levente legújabb, A holló, a gyűrű és a sárkány jegyében című kötete. A könyv az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában, az Europica Varietas sorozatban jelent meg, 2014-ben. A kötet (ahogy a tartalomjegyzék is jelzi) két nagyobb egységre bontható: az első (a hosszabb) rész főszereplői a román és lengyel Corvinusok, a második rész központi témája pedig az Esterházy Pál által megalkotott leszármazás, valamint annak lehetséges forrásai. A kötet végén található névmutató nagy segítséget jelent az olvasónak a magyar, román és lengyel személynevek közti eligazodásban.

A Hunyadi-család eredettörténetét kétféle elmélet határozta meg. Az egyik a Ransanus által kitalált és Bonfini által népszerűsített római származás, melynek lényege a humanista történelemszemléletnek megfelelően a Corvinus-család néhai tündöklése, hanyatlása majd a Hunyadiakban való újjászületése. A másik változat Hunyadi János szüleinek történetét meséli el: Zsigmond király és az oláh nemeslány házasságon kívüli szerelmét, és a majdani törökverő hős születését, benne a holló és a gyűrű motívumaival. Bonfini még úgy hivatkozik erre a változatra, mint a Mátyást román származása miatt lejárató kampány Cillei Ulrik által kiagyalt lényeges elemére. Heltai Gáspár azonban már ezt a második változatot tekinti mérvadónak Krónikájában, és kerekíti egy önálló novellává Hunyadi János születését.

Nagy Levente kutatása a fiktív genealógiagyártás párhuzamaira irányul. 17. századi történetírói munkákban (többek között Paiszie Ligaridisz és Miron Kostin műveiben) elemzi a Havasalföldi Fejedelemség megalapítását. A görög Ligaridisz elsőként alkalmazza a Hunyadi-eredetmonda hollós, gyűrűs változatának elemeit a havasalföldi fejedelemre, Miron Kostin pedig (Heltaihoz hasonlóan) koherens történetté formálja Negru vajda származását és születését (aki az erdélyi fejdelem és egy román hajadon gyermeke, és kiemelkedő tette a havasalföldi honalapítás). A nyilvánvaló párhuzamok Nagy szerint nem feltétlenül jelentenek közvetlen irodalmi kölcsönhatást, sokkal inkább utalnak legendai vándormotívumra (kivételes hős kivételes születése, aki dicső tetteket fog végrehajtani) és a címermotívum eredetének magyarázatára is (csőrében gyűrűt tartó holló).

Ami a római Corvinus-eredetet illeti, szóba kerül a román Minhea- és a lengyel Kraśinski-család önreprezentációja (az utóbbi család által is használt Ślepowron címert ld. illusztrációnkon). A szerző azokat az ideológiai összetevőket vizsgálja, amelyek hozzájárultak a Corvinus-identitás kialakulásához. A lengyeleknél  Bonfini hatása mellett ilyen összetevők voltak a szarmatizmus, valamint Báthory István alakjának integrálása a Mátyás- és Attila-kultuszba, ezáltal teremtve meg olyan eszményi uralkodó képét, aki alkalmas arra, hogy a hun–magyar és a lengyel–szarmata birodalmat újjáélessze.A kötet utolsó egységében végül a már említett Esterházy Pál nádor genealógiája lesz a kutatás tárgya. A Trophaeum és Simulacrum családfáiban Drakula és a Hunyadiak mellett fontos szerep jut a humanista Oláh Miklósnak, vele kapcsolatban pedig a román–magyar ellentétnek és az önreprezentáció kérdésének is.

Összességében megállapítható, hogy Nagy Levente kötete nemcsak a Hunyadi–Corvinus-genealógia román és lengyel recepciójáról tesz figyelemre méltó kijelentéseket, hanem a nemesi vagy uralkodói reprezentáció alapvetői motivációit sem hagyja figyelmen kívül. Műve nagymértékben hozzájárul a dinasztikus önreprezentáció kelet-közép-európai megnyilvánulási formáinak megismeréséhez, és nagy segítséget nyújt a jövendő kutatóinak abban, hogy eligazodjanak a három, nyelvében eltérő, de gondolati struktúráiban sokszor közös történeti hagyomány, a lengyel, a magyar és a román történetírás genezisének vizsgálatában.

Nagy Levente: A holló, a gyűrű és a sárkány jegyében. Magyar, román és lengyel Corvinusok Drakulától Esterházy Pálig (Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 2014).

Sebestyén Ádám

(készült az MTA-ELTE Humanizmus Közép-Kelet-Európában Kutatócsoport támogatásával)