Gömbhal és pillangóablak – egy különleges milánói kiállítás

A koraújkor Wunderkammerjei és modern kori recepciójuk egy kiállításon

Wunderkammer – Arte, Natura, Meraviglia ieri e oggi címmel nyílt kiállítás Milánóban. A Museo Poldi Pezzoli és a Galleria d’Italia Piazza Scala termeiben látható tárlaton a kurátorok a művészettörténet, gyűjtéstörténet, tudománytörténet aspektusaiból vizsgálják a későreneszánsz gyűjteménytípusának eszméjét, annak továbbélését. A 16. századi Európában az Alpoktól északra és délre két markánsan különböző gyűjteménytípus alakult ki. Német nyelvterületen a főúri, uralkodói udvarok Kunst- und Wunderkammerjei a világ teljességének megjelenítésére vállalkoztak a teremtett és az emberkéz alkotta tárgyakon keresztül. Itáliában a humanizmus alapjain egy másik gyűjteménytípus volt népszerű: a világ megismerésének lehetőségét a rendszerezésben látták. Ez utóbbiakat többnyire tudós férfiúk, természettudományos érdeklődésű patrónusok hozták létre. A kétféle gyűjteményi forma tárgyai között igen sok területen volt átfedés: az Újvilág vagy éppen a Távol-Kelet néprajzi, botanikai emlékei, földtörténeti régiségek, különlegességek mindkét gyűjteménytípusban megtalálhatók voltak.

Settala; gömbhal

A milánói kiállítás elsősorban az itáliai tudós-gyűjtemények tárgytípusainak kontextusát vizsgálja. A történeti rész öt téma köré épül. Az elsőben a három legjelentősebb koraújkori itáliai gyűjtőt mutatja be: a bolognai Ulisse Aldrovandi (1522–1605) és Ferdinando Cospi (1606–1686) valamint a milánói Manfredo Settala (1600–1680) e szakasz főszereplői. Életüket, korukat bemutató alkotásaik, gyűjteményeik és azok egykori katalógusai, tárgyai láthatók itt. A katalógus a tudományos célú koraújkori gyűjtemények egyik nagyon fontos jellemzője volt, hiszen a felhalmozott tárgyak az ismeretek forrását, a megismerés, a rendszerezés lehetőségét jelentették gyűjtőik és „felhasználók” számára. Ez egyben fennmaradásuknak is fontos záloga volt: Aldrovandi és Cospi is Bologna városának adományozta gyűjteményeit, ahol nagyrészt máig fennmaradtak.

Settala, gyűjtemény, katalógus - Ugyanaz, Settala gyűjteményének katalógusábanA kiállítás további szakaszai az első részben megismert gyűjtői aspektusból vizsgálják a koraújkori Wunderkammerek legfontosabb egységeit. A megismeréshez vezető út első állomásaként a különleges, ismeretlen, sokszor mesés eredettel, jelentéssel felruházott raritások: korábban sosem látott lények, mint a gömbhal vagy a tukán, mágikus tulajdonságokat hordozó képződmények, mint a bezoár és a korall. A következő fázis az exotica, a „saját”, az „ismert”-tel szemben értelmezésre szoruló, többnyire néprajzi, művelődéstörténeti emlékek sora. Ezt követi a tudományos megismerés, rendszerezés, feldolgozás. A különféle tudományos eszközök, matematikai, optikai műszerek mellett ugyanilyen jelentősek a nem csak tartalmukban, hanem sokszor küllemükben is csodás gyűjteményi katalógusok (Settala gyűjteményének illusztrált katalógusa itt tekinthető meg). Végül a talán leglátványosabb tárgyegyüttes, az új, ritka nyersanyagokat magukba foglaló artificialiák láthatók a milánói kiállításon: emberkéz alkotta művek, amelyeknek elsődleges jelentőségét a  különleges nyersanyag (elefántcsont, drágakövek, fosszíliák vagy éppen strucctojás) adta.

A Museo Poldi Pezzoli épületében bemutatott első egység önállóan is megálló, kerek kiállítás lenne. A kurátorok azonban mindezt kiegészítették egy, a Galleria d’Italia Piazza Scalában látható második fejezettel. Itt modern, elsősorban kortárs művészek alkotásait állították ki, melyek az első részben felvetett témákra reflektálnak. Az alkotók között olyan neveket találunk, mint Marcel Duchamp, Damien Hirst, Jannis Kounellis, Alik Cavaliere. A modern alkotásokat szemlélve jól érzékelhető a „gyűjtés”, mint mentális tevékenység sokszínűsége, jelentősége. Hogy mennyivel több ez, mint felhalmozás, milyen kreatív energiákat megmozgató tevékenység.

Kurátorok: Lavinia Galli és Martina Mazzotta

A kiállítás március 2-ig látogatható, bővebb információk itt.

Képek forrása