A fraknói Kincstári Napokról

A fraknói Esterházy-kincstár különleges restaurálási programja állt a második Fraknói Kincstári Napok előadásainak középpontjában.

Szeptemberben második alkalommal rendezték meg Fraknón a Kincstári Napokat. Ezúttal a gyűjtemény barokk ékszereinek közelmúltban elvégzett restaurálása kapcsán a kora újkori ékszerek történetéről, viseletéről, technikai sajátosságairól esett szó.

A fraknói Kincstári Napokat avval a szándékkal hívta életre az Esterházy Magánalapítvány, hogy a páratlan gyűjteményt jobban megismertesse a tágabb kutatói közösséggel. A szakmai összejöveteleken a gyűjtemény egy-egy jellegzetes tárgycsoportja kerül "terítékre". 2010-ben az automaták, óraművel ellátott zenélő, mozgó szerkezetekről esett szó. Idén az ékszergyűjtemény több, mint tucatnyi emlékének 2010 óta zajló restaurálásával kapcsolatos előadások álltak az események középpontjában.

 Az Esterházy gyűjtemény ékszerei között számos sérült, töredékes, ékköveit, gyöngyeit vesztett emléket is őriznek. A Magánalapítvány kurátorai egy talán szokatlan eljárás mellett döntöttek: a tárgyakat nem csupán helyreállítják, kiegészítik, hanem azok eredeti drágakődíszét is rekonstruálják. Ez a hagyományos múzeumi keretek között nehezen elképzelhető módszer számos nagyon fontos tapasztalattal és tanulsággal is szolgált. A drágaköves ékszereket a bécsi ARCE műtárgyrestaurátor stúdió munkatársai vették kezelésbe. A példamutató alapossággal dokumentált restaurálási folyamat során a tárgyak technikai jellegzetességeit, a foglalatok, zománcdíszek anyagát, készítésük módját is igyekeztek feltárni.

 

E kutatómunka egyik nagyon fontos eredménye volt a drágakőfoglalás, a drágakövek színhatását fokozó fóliázás eljárásának, alkalmazásának pontos leírása, a felhasznált anyagok elemzése. Egy különlegesen nagyméretű, 17. század végi gyémántos, rubinos melldísz restaurálása során bizonyosodott be, hogy a foglalatok oldalán, a stilizált növényi díszítmények hajlataiban alkalmazott fekete festés nem későbbi kiegészítés, kosz, hanem eredeti, autentikus része az ékszernek: a drágakövek csillogását kiemelő "háttér", amely karakteresebbé, rajzosabbá teszi az ékszer formáit. A restaurálás során pótlásként felhasznált drágaköveket a 17. századi formákra csiszolták, a gyöngyöket "patinázták", hogy a kora újkori színhatáshoz közeli eredményt érjenek el. A korszerű és hiteles műtárgyrestaurálás elveit követve minden beavatkozás visszafordítható, csakis "kor-szerű", azaz a 17. században is alkalmazott nyersanyagokat használtak fel.

A 17. századi ékszerek, kincstári művek nagyon sok esetben kaptak saját, sokszor formára szabott tokot is. A fraknói gyűjtemény művei mellett ezúttal a 17-18. századi tokok, dobozok restaurálására is sor került. Szerencsére Fraknón különösen sok megőrződött ebből a tárgytípusból is.  A sokszor élénk színű bőrrel borított fadobozkák belül bársony vagy selyembélést kaptak. A könyvkötők által is alkalmazott technikákkal dísztették arany- vagy ezüstfóliával külsejüket. Szépségük mellett nagyon fontos források is ezek a tokok: tartalmuk ugyan nem minden esetben azonosítható a fennmaradt  művek között, de a kis mélyedések mutatják az egykor ékszerkészletek, öltözetek, smukkok típusait, számát, az írott forrásokkal való azonosítást kínálva.

 

17. századi ékszertokok

 

A frissen restaurált ékszereket, tokokat a kismartoni Esterházy-kastélyban májusban nyílt kiállításon mutatták be a közönségnek. Itt az Alapítvány kurátorai által végzett háttérkutatások eredményeit is szemügyre veheti a látogató. Először a 2006-os, az Iparművészeti Múzeumban rendezett nagy Esterházy-kiállításon keltettek feltűnést azok a színes tollrajzok, amelyek az Esterházy-család hercegi ágának levéltárában maradtak fenn. A nagyméretű rajokon különböző  drágaköves ékszerek láhatók, így gyöngyös, smaragdos, rubinos, gyémántos készletek. E rajzokon sikerült azonosítani a most restaurálással "újjáélesztett" ékszerek néhányát. A gazdag családi arcképgaléria  alkotásai közül elsősorban Esterházy Pál második felesége, Thököly Éva, valamint nővére arcképein fedezhetők fel az ékszerrajzokon szereplőkhöz nagyon hasonló ékességek. A további kutatások remélhetőleg további kapcsolatokat fognak feltárni az emlékek, a képi és írott források között. Nagyon reméljük, hogy a fraknói előadások nyomtatásban is megjelennek, így szélesebb körben is ismertté válnak az ott elhangzottak.

A frissen restaurált ékszereket bemutató kamarakiállítás sajnos már nem látható és a télre a fraknói várkastély is bezárt, a kincstárról és a gyűjteményekről további információk találhatók itt.