Clio inter arma - könyvismertető

Tanulmányok a 16-18. századi magyarországi történetírásról

A 16-18. századi magyarországi történetírásról szól a Történettudományi Intézet 2014-ben megjelent Clio inter arma című tanulmánykötete. A tanulmányok a 2013-ban, Kosáry Domokos 100. születésnapja emlékére rendezett konferencia (Történetírás Magyarországon a kora újkorban) előadásain alapulnak.

Ahogy a kötet szerkesztője és egyben egyik szerzője, Tóth Gergely írja előszavában, a kora újkori magyarországi történetírásról utoljára Bartoniek Emma állított össze tanulmánykötetet még az ötvenes években, így hát könnyen belátható, mekkora szükség is volt egy, a korszak történetírását új nézőpontok alapján feldolgozó munkára. A tanulmányok tematikája kapcsán két lényeges megállapítást tehetünk: vagy a korszak általános problémáira reflektálnak (például a hun–magyar rokonság kérdésére valamint a ratio temporum-vitára) vagy a konkrét történetírói munkákat, illetve azok historiográfiai hagyományait elemzik.

Ács Pál tanulmánya Zrínyi Miklós Attiláról írt kettős epigrammájából kiindulva vizsgálja az Attila-kép lehetséges interpretációs módjait. A hun-magyar rokonság elméletére vonatkozóan a művészettörténetben használatos retroaktív múltalkotás fogalmával árnyalja az eddigi szélsőséges narratívákat (történelemhamisításra hivatkozó elutasítás, illetve az elmélet feltétlen támogatása), megállapítva, hogy az „őstörténeti narratívák voltaképpen a jövő emlékművei.”

Lényeges és újszerű megállapításokat tesz Kasza Péter Brodarics István mohácsi csatát elbeszélő Historia verissimájának keletkezési körülményeivel kapcsolatban. Egyrészt cáfolja, hogy a mű Zsigmond lengyel király felkérésére íródott volna, megerősíti ugyanakkor a korábbi szakirodalom álláspontját abban, hogy a magyarok ellen vádaskodó bécsi humanista, Cuspinianus megjegyzései ösztönzőleg hatottak Brodaricsra. A Historia keletkezését 1527 helyett 1528-ra datálja, és meggyőzően bizonyítja, hogy a munka legkorábban csak 1568-ban jelent meg Zsámboky Jánosnak köszönhetően.

Isthvánffi Miklós, az utolsó nagy humanista történetíró a témája Nagy Gábor tanulmányának. A szerző egyrészt az Isthvánffiról kialakított ellentmondásos képeket gyűjti össze, másrészt Isthvánffi törökökről kialakított nézeteit tárja az olvasók elé. Nagy Gábor egy érdekes párhuzamot is bevon elemzésébe: a Svédországban az oroszokról kialakult véleményeket veti össze a magyar történetíró törökképével.

Bene Sándor azontúl, hogy Kecskeméti Alexis János Dániel-kommentárjait vizsgálja, behatóan foglalkozik a kora újkori ratio temporum-vitával is. Az időszemlélet egyik lehetséges módja a Luther- és Melanchthon-féle történelemfelfogás, mely Dániel négy világbirodalomról szóló jövendöléseit a jelenkorra vonatkozóan is érvényesnek tartja. Ezzel szemben Kálvin, Jean Bodin és Amandus Polanus (akinek felfogása a közvetlen mintát jelentette Kecskeméti számára) azt az álláspontot képviselték, hogy az ószövetségi próféciáknak Krisztus születése előtt be kellett teljesedniük, ily módon nem lehet őket a jelenre vonatkoztatni (szemben az eszkatológikus értelmezésekkel). Polanus és Kecskeméti Alexis kapcsolatát Bene a vonatkozó szöveghelyek citálásával és összevetésével igazolja.

A kötet szerkesztője, Tóth Gergely, Révay Péterről szóló írásában a koronaőr és történész recepciójának súlyponteltolódására hívja fel a figyelmet, hiszen a Commentarius című koronatörténet sokkal reflektáltabb mű, mint a nála jóval hosszabb országtörténet, a Monarchia. Eme országtörténet historiográfiájának részletes bemutatása után annak legfontosabb ideológiai alapjait veszi számba, úgy mint a Justus Lipsius-féle neosztoikus erénytant, valamint a Guevara-féle fejedelmi tükör hagyományát.

Kees Teszelszky a Habsburg-udvar történetírójáról, Elias Bergerről szóló tanulmányát Kulcsár Péter és Viskolcz Noémi felfedezéseivel indítja, akik az ELTE Egyetemi könyvtárában, illetve a bécsi Nemzeti Könyvtárban fedeztek fel ismeretlen részeket a Historica Ungaricából. A felfedezett részek ismeretében Teszelszky javaslatot tesz Berger munkásságának átértékelésére.

Szabó András Péter szintén egy konkrét történeti munkáról ír: a szepességi történetíró, Caspar Hain Lőcsei krónikájáról (külön kiemelve, hogy a szepességi szász történetírók német nyelvű munkái a 19. század nemzeti narratívájában nem nagyon kerültek a kutatások középpontjába). Szabó András Péter fő célja, hogy Hain munkájának a keletkezéstörténetét és annak lehetséges forrásait derítse fel.

Szabados György (ahogy az alcímben fogalmaz) a magyar történettudomány konzervatív megteremtőiről, a „jezsuita sikertörténetről” ír tanulmányában. Véleménye szerint az 1644 és 1811 közötti periódus történetírásának kezdete Inchofer Menyhért, megkoronázója pedig Kathona István. (Pray György fellépését például nem valaminek a kezdeteként, hanem egy folyamat állomásaként értékeli.) Szabados meglátása szerint a sikertörténet megjelölés azért indokolt, mert ezeknek a történetíróknak a munkájában alakul ki a mai értelemben vett, forrásgyűjtésen nyugvó, kritikai jellegű történettudomány.

A kötetet záró tanulmány címét Soós István a következő formában fogalmazza meg: Felzárkózás vagy lemaradás? Ezzel jól érzékelteti, hogy nyugat-európai nézőpontból kíván reflektálni a 18. századi történetírásra. Szabadossal ellentétben sikertörténet helyett a lemaradásara helyezi a hangsúlyt. Pray és Kathona munkáit vizsgálva (melyek magyarországi kontextusban valóban a történettudomány megszületését szolgálhatták) megállapítja, hogy a nyugati munkák felől olvasva fejlődésről semmiképp sem lehet beszélni. A két tanulmány egymás mellé helyezése azért is szerencsés megoldás, mert szemléletüket tekintve egymás érzékletes kiegészítői.

Összességében bátran kijelenthetjük, hogy a Clio inter arma egy hiánypótló válogatás a 16-18. századi  historiográfia történetéről. "Inter arma silent Musae" – tartja a mondás, ez a kötet azonban ennek épp az ellenkezőjét látszik alátámasztani. Nemhiába írja Tóth Gergely találóan a kötet bevezetőjében a magyar Clio Mohács után betöltött szerepéről: non siluit inter arma.

Sebestyén Ádám (ELTE BTK, Reneszánsz interdiszciplináris MA szakos hallgató)

Készült az MTA-ELTE HECE támogatásával.

Clio Inter Arma. Tanulmányok a 16–18. századi magyarországi történetírásról, ed. Tóth Gergely (Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet, 2014).