Akiért a harang szólt - Boldog születésnapot a 100 esztendős Patay Pálnak!

2014. december 8-án köszöntötte a szakma Patay Pál régészt, a hazai harangkutatás atyját 100. születésnapja alkalmából a Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermében. Ebből az alkalomból kiállítás is nyílt.

Patay Pál, "a magyar régészet élő történelme," bronzkoros régész, aki a magyarországi harangöntés kutatása révén a hazai kézműipartörténet számára is jelentőset alkotott. Nevéhez fűződik a mai Magyarország területén található összes harang feldolgozása, a történelmi Magyarországon működött harangöntőkre vonatkozó adatok összegyűjtése, a Corpus Campanarum megalkotása. A mai Magyarországon fennmaradt harangok tetemes részét a koraújkorban öntötték, ezért bátran kijelenthetjük, hogy Patay Pál jelentős eredményekkel járult hozzá korszakunk megismeréséhez. A kivételesen gazdag életmű egybeforrt a magyar régészet 20. századi történelmével, munkásságán keresztül több régészeti és történelmi korszak 20. századi kutatástörténetét ismerhetjük meg. 

2014. december 8-án a Magyar Nemzeti Múzeumban tartott ünnepségen Cseri Miklós kultúráért felelős helyettes államtitkár (Emberi Erőforrások Minisztériuma) néprajzosként a harangok jel funkcióját hangsúlyozta. A harangzúgás a falu népét egész élete során elkísérte, örömről, bajról egyaránt hírt adott. Patay Pál életműve is ilyesfajta jel, követendő példa mindannyiunk számára. Csorba László főigazgató (Magyar Nemzeti Múzeum) köszöntőjében kiemelte, hogy ez az első eset a több mint 200 éves intézmény történetében, hogy egy 100 esztendős munkatársat köszönthet. Ebből az alkalomból egy csodálatos történetet elevenített fel. A legenda szerint 1674-ben nagyszombat napján a római Szent Péter-bazilika tornyában a sekrestyés egy idegen öltözetű, mély álomba merült ifjút talált. A fiú nehezen ocsúdott föl, és sehogyan sem értette, mi történt vele. Latinul elmondta, hogy ő Kopeczky Mihály késmárki diák. Nagyon vágyott arra, hogy az Örök Várost lássa, és mivel hallotta, hogy nagypénteken a harangok Rómába mennek, felmászott a késmárki toronyba, és az öreg harang ütőjéhez szíjazta magát. Hirtelen nagy rázkódást érzett, elveszítette eszméletét, és csak akkor nyerte vissza, amikor a sekrestyés felébresztette. Az eset óriási feltűnést keltett a pápai kúrián is. Az ifjú nem is ment vissza Késmárkra, Rómában maradt és szép karriert futott be. Patay Pál is, Kopeczky Mihályhoz hasonlóan - szimbolikus értelemben - a  harangokhoz kötötte sorsát, a harangok kutatásának szentelte hosszú pályája nagy részét, és a késmárki diákhoz hasonlóan sikeres, elismerésekben gazdag életpályát nyert osztályrészül. 

Az ünnepeltet többek között Raczky Pál régész (ELTE BTK Régészeti Intézet) és Benkő Elek régész (MTA BTK Régészeti Intézet) is köszöntötte. Déli 12 órakor, megható meglepetésként, a műsort megszakítva, a Kossuth Rádiót hallhatta a közönség élő adásban, ahol Pali bácsi első és egyben legkedvesebb, 1523-as évszámmal jelzett, nógrádszakáli harangja kondult meg. Kollégái elkészítették annotált bibliográfiáját, amely többek között 13 önálló monográfiájának és több száz tanulmányának kivonatát tartalmazza. Átadták neki az Archaeológiai Értesítő 139. kötetét is, amelyet az Ő tiszteletére dedikáltak. Ezt követően megnyílt a Patay 100 - A magyar régészet élő történelme című időszaki kiállítás, amely bemutatja Patay Pál 85 esztendőn átívelő,  gazdag életművét. A kiállítás 2015. február 15-ig tekinthető meg. 

Patay Pál megköszönte az ünneplést, Berzsenyi Dánielt idézve - "felforgat a nagy századok érckeze mindent" -  elevenítette fel hosszú életének egyes állomásait. "Amikor megszülettem, még Ferenc József volt a király, aztán jött az első világháború, az 1919. évi forradalom, a második világháború, építettük a szocializmust, jött az 1956-os forradalom, a gulyáskommunizmus, a rendszerváltás és még további 25 év." Elmesélte, gimnazistaként találta meg az első bronzkori urnát, majd bevitte a Nemzeti Múzeumba, ahol értő szemű múzeumi őrök fogadták és avatták egy életre elkötelezett kutatóvá a tehetséges diákot. Patay Pál édesapja földbirtokos nemes volt, édesanyja báró Prónay Iphigénia, Ő azonban távolabbi őseitől, Kubinyi Ferenctől és Kubinyi Ágostontól eredezteti azokat a géneket, amelyek erre a pályára terelték. A 20. században számtalan megpróbáltatást kellett kiállnia: "voltam jómódú földbirtokos, megtűrt osztályidegen, tartalékos királyi magyar tüzérhadnagy, a szovjet hadsereg hadifoglya, tartottam előadásokat tudományos konferenciákon külföldön, és jártam idehaza ideológiai kongresszusokra". 

Patay Pál rendkívüli tehetséggel megáldott kutató, aki jelenleg is aktív tagja a magyar történész és régésztársadalomnak. Az Obeliscus szerkesztősége nevében ezúton is szívből gratulálok a kerek évfordulóhoz! Isten éltesse sokáig, hogy bölcsességéből, erejéből, emberi tartásából még tovább részesülhessünk! 

Kedves Olvasóink az Obelscus folyóirat következő számában Nem érdem, hanem kegyelem címmel olvashatják ünnepi interjúnkat Patay Pállal.

A képen a nógrádszakáli Szent Kereszt római katolikus templom 1523-ban készült harangja látható. Ez Magyarország egyik legrégebbi, használatban lévő harangja. Súlya 450 kg. Felirata latin nyelvű, gót betűs: O REX GLORIE VENI CUM PACE (Ó, dicsőség királya, jöjj el békével) A harangot a török elől az Ipolyba rejtették és ott találták meg évszázadok múlva.

Kép forrása.