Ács Pál könyvének bemutatója

Írók boltja, 2015. január 29. 17 óra

Ács Pál új kötetének bemutatójára kerül sor január végén. Az Átszitált idő - Tinóditól Tandoriig című kötetet a Kalligram jelentette meg. A könyvet Erdélyi Gabriella és Urfi Péter mutatja be, a beszélgetést Mészáros Sándor vezeti.

A kötet előszavából a szerző engedélyével közlünk egy részletet:

Az itt összegyűjtött tanulmányokat egyetlen szál köti össze: én írtam őket. Kimozdulnak eredeti kontextusukból, és helyet keresnek maguknak egy könyvben. Ezzel tulajdonképpen be is kellene fejeznem a bevezetőt, egy kérdésre azonban, úgy érzem, előbb még felelnem kell: hogy kerülnek modern tárgyú szövegek egy (jelentős részében) a 16−17. századi régiséggel foglalkozó kötetbe? – vetheti fel joggal az olvasó. Kétféle válaszom van erre, az egyik egyszerűbb, a másik kicsit bonyolultabb. Az első (mélyen őszinte) feleletem így hangzik: a könyv nem több, mint kíváncsiságaim gyűjteménye. Engem éppen ezek a dolgok érdekelnek, régiek is, újak is.  A másik válaszom magyarázkodásnak hat, mégis igaz. A modern tárgyú írásoknak az a funkciójuk, hogy érzékeltessék a régiség kora óta eltelt időt. „Mikor egy régi könyvet olvasunk, az olyan, mintha mindazt az időt olvasnánk, ami eltelt a könyv megírása óta” – mondja Borges. Nem hiszek abban, hogy a régiség tanulmányozásakor el kellene (el lehetne) tekintenünk saját korunktól. A régiség nem különbözik alapvetően a modernitástól, de megközelítéséhez hosszabb távú emlékezés szükségeltetik. Emlékezés és képzelet egy tőről fakad. Az emlékezés a jelennek (voltaképpen a jövőnek) szól. Azért vagyok kíváncsi arra, hogy mi volt (változó identitásaink, tolerancia és intolerancia, kisebbségeink, többségeink, patriotizmus és nacionalizmus, értékek pusztulása és születése azért izgat), mert szeretném tudni, hogy mi lesz velem, velünk, hová, merre vezet az utam, az utunk. Nincs olyan tekintet, amely mindezektől eltekinthetne. Minden megközelítés tünékeny, töredék-rész: az íráskép, a világkép, a jelenkép csak kép, az irodalom történelem, a szöveg kép, a kép szó, a szó gondolat, a gondolat hit − ezek mind egymást feltételezik, a múlt mögül előbukkan a jelen, a jelen mögött feltárul a múlt. Minden kontextust textussá alakít az emlékezet. Átszitálás. Ez az egyetlen objektivitás, amit a legmélyebb szubjektivitás motivál: „megül halálosan”.

 

Magazinmelléklet: 
CsatolmányMéret
Microsoft Office document icon Ács.tartalom.doc35 KB